...nakérem10telettel... közkívánatra, napokon belül nyomdába kerül a Blogomnekem.
Mintegy ízelítőként, ihol a könyvemnekem bevezetője - ésmielőtt bárki megszólna a merőben szokatlan nyelvezetért: ezt az ajánlót nem én írtam...
... ... ...
…úgy vélem, kétféleképpen lehet bevezetőt írni irodalmi alkotásokhoz. Az egyik módja, ha ismerjük a szerzőt. Félek, ilyenkor nem tudunk szabadulni egyfajta előítélettől. Vagy tiszta szívvel dicsérjük, vagy muszájból, szavaink mindenképpen mézként csorognak. A másik módja, ha nem ismerjük magát a szerzőt, az alkotást viszont olvassuk, és közben alakul ki róla valamilyen képünk. Így biztos, hogy őszintébbek tudunk lenni. Én az utóbbi módon jártam…
Hazudnék, ha azt állítanám róla, hogy sose láttam, hogy azt sem tudom, kicsoda. Szoktam látni az edzéseken, ahol elhussan mellettem dolgát intézve. Középmagas, mokány figura, tizenkettő egy tucat kinézetű, különös ismertetőjegye nincs. Viszont néha olyan cinikusan villan meg a szeme, hogy abból tudható, lobog ott benn a fejben némi tűz.
Több éve gyűjtögeti már írásait, internetes blogon el is érhető, olvasható. Most pedig könyv formájában ki is adja. Megkért, hogy idegen szemmel, pártatlanul olvassak bele, majd írjak bevezetőt munkájához. Azt viszont nem kérte, hogy véleményezzem is. De hogyan lehet bevezetőt írni vélemény nélkül? Sehogy.
Amikor az ember leül olvasni egy könyvet, általában maga választja azt ki valamilyen előismereti vagy hangulati hatásra. Veszélyes, ha valaki ajánlja, hogy ezt és ezt olvassuk el, mert remek. Persze az is: neki. Sokszor csalódtam már ilyen könyvekben, mert sehogy se tudtam belelátni azt az értéket, amit ő. Így voltam én most is. Gondoltam, elolvasom, mert kértek, és majd írok valamit szőrmentén. Ugyan mi nagyszerűt tudna írni egy hétköznapi figura? Mondta ő, hogy Hofi stílusában gondolkodott. Hát ez komolynak vicces, viccesnek pedig komoly. Ugyanis Hofi sajátosan egyedi és időtálló. Majd nekiveselkedtem az olvasásnak, és megértettem benne Hofit is, saját magát is, a stand up comedy műfaját is.
A most kézben tartott könyv az életből merített apró történetekből áll, amelyek mindannyiunkkal megeshettek volna, sőt meg is estek - csak nem vettük észre. 40 – 50, sőt több évesen az életet és a munka napjait keresztnek, tehernek, nyűgnek érezzük. Hajtjuk az időt, hogy csak lennénk már rajta túl. Higgyék el, túl is vagyunk. Kereszttel, teherrel, nyűggel a vállunkon. Fáj is bele, hiszen nyomja. Közben pedig teljesen elfelejtkezünk egy fontos dologról: a mindenkivel megeső munkahelyi és közéleti jelenetek alapvetően viccesek. Hát miért nem tudunk rajta nevetni? Fiatalon, tele vággyal és erővel még tudtunk! Hová lett ez belőlünk az eltelt évek alatt? Miért hagytuk elszelelni? Nos, Ő nem hagyta. Benne megmaradt az ifjonti szem, a tréfa, a vidámság, néha a keserű vicc, vaskos féltrágárság, meredek következtetés, bármely helyzet fonák oldala, oszd meg másokkal, hogy boldogabbak legyenek vágya. Hiszen mindannyian dolgozunk – főnökkel, munkatársakkal, kuncsaftokkal - , majd hazamegyünk, szórakozunk, dühöngünk, pihenünk, interakciókba keveredünk, újra bosszankodunk stb. A körforgásunk ugyanaz, mint az övé. De a szemünk nem. Nem politizál, nem kerget nagy vágyakat és vádakat, nem mocskolódik, nem ad mindent megváltó tanácsokat. A történetei régiek is, maiak is. Tehát Hofi is, hiszen nem szállt el aktualitásai fölött az idő. Stand up comedy is, hiszen élőben is fel lehetne vele rázni az embereket. Önnön maga is, mert kortársként olyat adott vissza például nekem, amit régen elvesztettem.
Kedves olvasó, aki leültél most olvasni, hidd el, nem ugyanolyan emberként állsz fel a fotelodból, mint ahogy beleültél. Betűről betűre haladva fogod nehezékeidet leejteni életed mindennapjairól.
Szokták boncolgatni, hogy mit akart mondani az író. Alapvetően nem érdekel. Az érdekel, hogy akadnak furcsa szituációk a munkahelyemen, bánt már el velem a háziállatom, iszkolni akartam már néhány vendéglátó-ipari egységből. Rosszul éreztem magam. De lehet ezt másként!
…de jó, hogy akadnak még ilyen mokány, cinikus pillantású emberek!
G.né Éva – magyar nyelv- és irodalomtanár
2018. május
Utoljára kommentelt bejegyzések