….merthogy a tévéműsorok tényleg nem butítanak….

Egyszervolt, holnemvan, túl az üvegvisszaváltón, ahol a kurtafarkú malacból kolbász lesz, ott, ahol a panelflekken nem csupán fikció, ott, ahol a macskák szelfiznek, pont a kertemnekem végén van egy kis könyvtár. Igazi kis mézeskalácsházikó, szép piros tetővel, takaros kis kerítéssel – tényleg olyan, mint a mesében.

Oda jár a környék apraja-nagyja. De főleg a nagyja. Van, aki munkából hazafelé csak megáll egy kicsit olvasni, van, aki az csak időnként jár oda, hogy művelje elméjét, és vannak olyanok, akinek érvényes éves bérletük van kiváltva – ami nem kizárólag a helyijárati buszokra érvényes. No meg persze vannak egy páran, akiknek konkrétan csak ide van kiváltva az olvasójegyük.

Az alábbi dialógus is az utóbbi társaság két tagjától származik – jóllehet, történt ez már vagy fél éve, de mostanra emésztettem meg magamban annyira, hogy el tudjam mesélni.

….

Szép téli este volt, és két spannal pont ide beszéltünk meg némi összeütközést. Bementem hát, leültem a könyvespolc elé, és nagyonokosan néztem ki a tekintetemből, míg vártam a többieket. Meg is akadt a szemem két törzsgárdatagon, akik ott olvastak az asztalnál. Alapjában véve nem lenne furcsa az, hogy egy könyvtárban olvas egy társaság, csakhogy ők ketten még ittak is mellette! Méghozzá fröccsöt…. pfújjjjj…. gusztustalan. …viszont ami még fokozta az összhatást, az, hogy fültanúja voltam egy igen magasröptű beszélgetésnek is.

- Te, figyejjámán, Józsi! Most akkor hogy van ez? Kifőz, meg minek?

A kérdező úriember egy agyonolvasott könyvmoly benyomását keltette a felületes szemlélőben. Ha pedig bárki jobban megnézte, akkor meg pontosan az a benyomást keltette, csak fokozottabban. A megszólított Józsi pedig – ha lehet ezt a titulust fokozni – még inkább az olvasottabb fajtához tartozott.

- Na figyejjé, Pista, akkor elmagyarázom – azzal nagyot kortyolt a poharából. – Van ez a főzősműsor. Egymásnak főznek. Kábé ennyi. Olyan, mint egy vetélkedő.
- És milyen vetélkedő?
- Tévés.
- Nincstévém
- Az nem baj. A lényeg: főznek egymásnak, és megmondják, ki milyet főzött.
- Mikor?
- Mikor-mikor… mittudomén. Este.
- Este? Ménem délbe?

(aztarohadtéletbe – gondoltam. ennek a fele se tréfa, úgyhogy kezdtem jobban sasolni, hátha okosabb leszek én is)


- Azénemdélbe, mer ez vacsora. Az meg este van.
- Télleg. ….öööö…. és mindennap főznek?
- Igen, mindennap. Utána meg pontozzák, hogy ki milyet főzött. Érted már?!
- Nem.
- Azénem, mert nincs agyad. Nafigyejjé. Elmagyarázom máshogy, hogy megértsd – megint ivott. – Itt vagyunk mi ketten. Hívjuk még a Janit…
- Melyiket? A lakatost?


(naénsaccperkábé itt adtam volna föl a harcot, de Józsi sokkalta keményebb nálam, úgyhogy folytatta)


- …jaja, a lakatost. De neszójjámábele. Szóval, hívjuk a Janit, meg még szólunk Ágikának…
- A pultosnak?
- Igen, neki! A pultos Áginak! De nepofázzámábele! …. naszóval. Szólunk még Bélának is, debeleneszólj, meragyonváglak, igen, a Bélának. Összeállunk öten, és minden nap máshoz megyünk fröccsözni.
- Minek?
- Minek-minek?! Azébaz+, hogy mindig másnál fröccsözzük!
- Mér, itt nem jó fröccsözni? Mindig ide járunk…
- De pont az a lényeg, hogy mindig máshoz megyünk!!!
- Denálam nem férünk el…
- Aztaqrva…. nafigyejjé. Ezt most csak úgy mondtam. Hogy megércsed.
- Én értem. De akkor se férünk el nálam.
- Húbaz+. …. namindegy… figyejjé. Szóval minden nap másnál fröccsözünk. És akinél iszunk, az készíti el.


(itt egy pillanatra azt hittem, hogy Pistánkat a fröccsivás fennforgásba helyezése majd visszazökkenti az értelmes gondolkodás szintjére – de tévedtem)


- Nekem annyi lóvém nincs, hogy annyi bort vegyek….
- Piiiiiistaaaaaa! Nem ez a lényeg!
- Hátakkormi?
- Az, hogy a hét végén lepontozzuk, hogy kinek a fröccse volt a legjobb…
- Kisfröccs, vagy nagyfröccs?
- Nemmindegy?
- Nem. A kisfröccs jobb.
- Jó, akkor legyen kisfröccs b.szod! Így már jó?! Így már érted?!


(én kábé itt már tarkónvágtam volna Pestát egy péklapáttal, és inkább leültem volna egy kutyingóval sakkozni)


- Ja. …és milyen borból?
- Nemmindegy baz+?!
- Nem. Nekem csak a rizling jó…
- Akkor az lesz! Rizling lesz mindenkinél!!!! Így már érted?!?!?!
- Nem.
- DEMIÉRTNEM?!?!?!?
- Azé, merha mindenkinél rizlingből lesz a kisfröccs, akkor az mindenkinél ugyanolyan. A kisfröccs az kisfröccs. Mindegyik jó.

....

....

Ekkor állt föl Józsi az asztaltól.

Hogy mit mondott Pista havernek, azt most inkább nem írnám le. 

Szerintem pontosan vágod, hogy miket.

....

Mindenesetre rájöttem, hogy a világon minden egyféleképpen működik. Minden cselekményt rá lehet vetíteni mindenre.

...noéspersze az emberi hülyeség tényleg nem ismer határokat....