blogomnekem

…amikor szinte megöl a vágy…

A minap vennék ki a fagyasztóból egy jégkockát – nem sikerült. Egyszerűnek tűnő tevékenységemet meggátolta a frigó olyan szintű eljegesedése, hogy az említett mértani testet csak egy tizenkettes vésővel tudtam megkaparintani.

Gondoltam hát egy nagyot – hiszen ha már olyan áldott jó ember hírében állok, nosza, leengedem hát a hűtőt.

Így is tettem.

…hanem mikor négykézláb állva töröltem a konyhakőről a kifolyt vizet, eszembe jutott valami… egy régen hallott sztori.

Mikor kiröhögtem magam, eszembe jutott, hogy hát bizony ez is megér egy blogbejegyzést…

…

…

Városi legenda, vagy tényleg megtörtént – a fene se tudja. Nekemis csak úgy mesélték. Ha még nem hallottad volna, akkor akár tanulhatsz is belőle.

Ha pedig már hallottad, akkor ez van….

…

Valamikor valahol élt egy egyszeri házaspár. Kicsit korosabbak, életük derekán, de életerősek, épek, egészségesek. Nemnagysztori.

Lakótelep, harmadik emelet, közepes garzon. Szokványos klisé ez is.

Ajtócsapkodás, tányércsörömpölés – no nem minden nap, de azért fordult elő ez is, merugye az ember az társaslény. Közhely.

…

Történt egyszer, hogy a ritka veszekedések alkalmával a feleség a férjura fejéhez vágta a szokásos női dzsókert, miszerint „nemvagytejó semmirese, méga hűtőt se tudod megjavítani”! … hallani hallott már más is ilyesfélét, kár ezt túlragozni. Ahogy az erre adott válasz is ismerős mindenkinek : „majdmegcsinálom, nesürgessémá”.

Naugye.

Adott hát egy feladat, és adott hát egy ember, kinek a feladata ezt megoldani.

A veszekedés – mint minden jóravaló házasságban – sokáig nem tartott itt sem. Csapódott egy-két ajtó, duzzogásba veszett az este. Viszont másnap reggelre a fasírt már nem volt olyan sós, kicsit kikényszerített, de negédes mosollyal váltak el egymástól.

A nap további része majdnem úgy telt, ahogy telni szokott.

De csak majdnem.

Hiszen úgy a férj, és úgy a feleség is elgondolkodott, hogy mi is a hiba. 

Férjuramnak az járt az eszében, hogy tényleg rossz már egy ideje a hűtő, és ő már vagy jópárszor megígérte, hogy megszereli. Van hát igazság abban, amit kedves neje mondott…

Az asszonynak pedig egész nap az járt a fejében, hogy szegény férjének nincs elég baja a melóhelyen, még ő is cseszteti odahaza a hűtővel, ahelyett, hogy szerelőt hívatna a javításhoz.

A gondolatokat – mint mindig – itt is a cselekedet követte…

…

Estván – nevezzük most így a ház urát – elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, őbiza megszereli a hűtőt. Viszont két akadályt már rögvest fel is tudott sorolni: ad egy, nem ért az elektronikához, ad kettő, aztsenemtudja, hogy néz ki egy hűtő a kulisszák mögött.

De egy férfi ugye az problémamegoldó: hívott hát egy szerelőt.

Elkéredzkedve a munkából, a telefonon hívott szakiért ment, majd felkisérte a harmadikra, és bemutatta a hűtőnek, illetve a hűtőt neki, hogy hát ez van, valamiért van egy gebasz vele vagy mi.

Mesterünk nekiállt szerelni. Kihúzta a hűtőt a konyha közepére, majd kétrét görnyedve belekezdett a nagy szakértésbe, hogy minél előbb ismételten hűtse a matéria a hűtenivalót.

Estván pedig bevonult a nappaliba, bekapcsolta a tévét, és jóleső érzéssekkel csordultig telve várta a pillanatot, mikor szeretett felesége hazaérvén azt látja, hogy kedves párja a tettek mezejére lépett, és hamarást meg lesz a hűtő javítva, nyakába borul, megszeretgeti, és este olyan programot eszközölnek, hogy annak híre megy a lépcsőházban.

…

Bözsike – legyen ez a neve most a gyengébbik nemnek – nem kis lelkifurdalással igyekezett hazafelé. Útközben egyre azon gondolkodott, hogy miként is lehetne bocsánatot kérni hites urától, úgy, hogy az asszonyi hatalmon csorba ne essék, és mégis minden jól essék. Tudta jól, hogy egy-egy ilyen vita után olyan békülést szoktak csapni, hogy néha még a szomszéd is átkopog. Kézenfekvő volt hát a megoldás – hazaér, és félreérthetetlen utalást tesz majd férjének arra vonatkozólag, hogy a háztáji bekapálásának lehetősége adott, sőt, mi több, ajánlott. Így meglesz a bocsánatkérés úgy, hogy az kimondva sosem lett.

Asszonyi elme….neröhögjél, Teis jártálmár így. Vagy ha nem, akkor majd fogsz.

…

…

Pestánk ült a tévé előtt, gyakorlott férjként halkra állítva a hangerőt. Egyrészt, hogy időben hallja majd a lépteket a folyosóról, másrészt ne kelljen a hűtőszerelő szakival nagyon ordítani ha annak kellene valami bárakármi.

Kisvártatva ismerős léptek zaja ütötte meg a fülét. Az ajtóban a zár kattant, majd kinyílt. Hallotta neje selymes hangját, hogy nevén szólítja: Istiiiiiikeeee! Meeeegjöttem! ….majd ismét léptek, de nem a nappali felé…

…majd egy hatalmas puffanás, és mintha valami – talán egy hűtő? – eldőlt volna.

Felpattant a fotelből, és a konyha felé vette az irányt …Erzsó sikítását is hallotta meg.

…

…

Bözsike a lépcsőházba érve már mindent összerakott agyban, hogy hogyan is fog a délután és az este további része telni. Hazaér, majd improvizál, a többi meg ugye az ember dolga. Aztán holnap – úgy éljen – akkor is megszerelteti vele a hűtőt, ha leesik az égből szentpéter.

A bejárati ajtót kinyitva elővette a legszebb és legédesebbnek tartott búgó hangját: Istiiiiikeee! Meeeegjöttem!

….a szeme sarkából látta, hogy a konyhában nincs valami rendben. Óvatosan közeledett, majd a konyhaajtóba érve szinte földbe gyökerezett a lába a látottaktól. A hűtő középen, és kedvese, az az áldott jóember négykézláb szereli megfelé. A boldogság könnyeivel a szeme sarkában Erzsó úgy döntött, hogy nem vár tovább – a feléje mutató formás farpofák alá nyúlt határozottan, a finomabbnál kicsit vastagabban  megmarkolva a családi bizsut, minden kétséget kizárólag tudomására hozva az érintettnek, hogy a délután és az este további részét milyen programmal kívánja hasznosan tölteni.  

…ám az alsó-halmadárfogást követően olyan dolog törtét, amire nem számított…

A lúdbőrös stanyeszli valahogy más tapintású volt, és a gazdája hirtelen fel akart egyenesedni – minek következtében olyan szinten vert bele kobakja hátsó részével a hűtőbe, hogy menten elájult. A kapott erőhatás miatt a hűtő pedig kicsit megemelkedett, majd egyenesen ráborult a férfira.

…akkor vette észre Böskénk, hogy a delikvens nem is a férje, hanem valaki vadidegen…

Felsikoltott rémületében.

…

…

Pista és Erzsi ott álltak egymás mellett és nézték a földön fekvő szerelőt, akin félig rajta volt a hűtő.

Pár pillanatig csendbe néztek előre, majd egymásra.

Mikor fejben mindketten összerakták, hogy mi is történt valójában, őszintén nevettek föl.

…igen ám, de a szerelő nem mozdult…

Pesta kapcsolt hamarabb, hogy ide bizony orvost kell hívni.

…

A mentők megérkezéskor leszedték a mennyből az összes létező szentet.

Keserű tapasztalatból tudták, hogy a harmadik emelet alatt senki nem ájul el – persze, milyen könnyű is lenne a hordágyat nem cipelni a lépcsőn.

A helyszínre felérve szakszerűen megvizsgálták a sérültet. Észre térítették, de látták, hogy itt biza a baj nem is olyan kicsi, agyrázkódás ténye forog fönn. Az illető nem tudott talpraállni, de még érthetően beszélni se volt képes.

Közben persze a protokollnak megfelelően kérdezték az otthoniakat, hogy mi is történt valójában? Hogyan is esett meg az eset?

…mikor meghallották a magyarázatot… háááát, röhögtek – volna. De a státusz és a helyzet nem engedte meg nekik, hogy nevessenek, így hát csendben, nagy kínok közepette nyelték a könnyeiket.

De mit tehettek hát? Hordágyra tették a szerencsétlenül járt szerencsétlent, és irány a lépcsőház.

…igen ám, de a mentős is emberből van…. és az ember az ugye csak ember.

Merthát láttak már ők mindent. Pontosabban mindent IS. Riasztották már őket cifra esetkehez, de ilyenben, hogy valaki alányúlás által szenvedjen koponyasérülést, ilyet még nem tapasztaltak.

…az első lépcsőfordulóig bírták…

Ott aztán kitört belőlük az addig felgyülemlett és visszafojtott nevetés.

…olyan szinten röhögtek, ahogy Te is röhögtél volna a helyükben…

…aminek a vége az lett, hogy az egyikőjük elejtett a hordágyat – az azon fekvő sérülttel együtt.

…

…

A kórházban végül is nem a koponyasérülés lett elsőként diagnosztizálva.

Egészen más került a kórlap elejére.

….ugyanis szegényszerencsétlen hűtőgépszerelő akkorát esett a lépcsőn a hordágyról, hogy eltörte a karját…

A gipszelt kezével sokáig gondolkodhatott azon, hogy más mesterség után néz, vagy ezek után nem ad esély, hogy hátulról közelíthessék meg észrevétlenül….