Még kettőt alszunk, és jön a Jézuska….

…vagy valami olyasmi – ki miben (kiben) hisz.

Mindenesetre, ahogy tavaly, úgy az idén sem fogom blogolással tölteni az ünnepeket.

Egyrészt azért, mert Te sem netes olvasnivalókkal ütöd el a drága idődet, hanem ünnepled az egyik legszebb és legszentebb ünnepünket. Ha meg még Te sem olvasol engemet, akkor meg minek törjem magam fölöslegesen....

Másrészt meg azért, mert nekem pölö nagyon sok dolgom van…. Nagytakarítás után üvegest keresni (nagyon nem egyszerű így az ünnepek környékén), mert szerintem megint úgy sikerül ablakot pucolnom, hogy az betörik majd. Mire felcipelem a lakásba a fenyőfát, az összes szentet lekiabálom az égből (pedig mindig megfogadom, hogy jövőre kisebbet veszek), majd mikor beállítom egyenesbe, bekötözöm a kezemnekem, mert valszeg széjjelvágom ismételten a fűrésszel (ahogy eddig minden évben). A szentestére való főzőcskézésben most lehet, hogy nem veszek részt, és nem csak azért, mert mindig odaégetem/elsózom az ételt, vagy hogy megégetem a sült pulykával való viaskodásban a testemet, hanem azért nem, mert találtam egy pizzériát, ami huszonnegyedikén is nyitva van, és házhoz is szállít.

…szóval, el vagyok havazva rendesen…

Arról nem is beszélve, hogy mikor négy napon keresztül degeszre eszem magam, utána a sok olvasnivaló is megfekszi a beleimet, úgyhogy örülök, ha újévre meggyógyulok.

…

…

Úgyhogy idén már nem írok egy fia betűt sem…

A szilveszteri bulit, ha tudom, megírom jövőre, mert ez (is) jónak igérkezik…. okés, tudom, ezt ígértem egy évvel ezelőtt is, de vakuljakmeg, nemazért nem írtam, mert nem akartam, hanem azért, mert sem én, sem a résztvevők nem emlékeztek rá teljes egészében, hogy mik is történtek pontosan. Az utólag összerakott történetek keresztmetszetében pedig inkább olyan dolgok voltak, amiket – hogy is fogalmazzak – nem feltétlen akarom a nagyvilág tudomására hozni.

…

…

Áldott, békés karácsonyt kívánok, és legyen boldog az új évedneked!