…merugye elkellhinni mindent, ami a fészbukon van…

Sosem voltam az a hiszékeny ember. Nehezen lehet engemet megvezetni.

Ellenben igen kíváncsi tipus vagyok. Nomeg szeretek a dolgoknak utánajárni, saját magam által megtapasztalni a megtapasztalnivalót.

Éppen ezért nagyon hiszékeny embernek tartanak. És persze sokan elég rendesen meg is vezetnek.

Történt egyszer, hogy tekergetem a hírfolyást ahogy azt kell, és nézem a sok okosságot. Foggalmam sincs miért, deténylegnincs, de mindig tele van a kezdőlapom lengeöltezetű csajokkal, nemtom miezadefekt cukkerbergéknél, de nálam szinte csak ez van. Így értelemszerű, mikor a sok csilicsálé tangásnéni mellett felbukkan valami más, azt megolvasom rendesen.

Így találtam rá egy tök jó természetazonos oldalra is.

Volt ott annyi ötlet, hogy meg se tudtam számolni. Jobbnál jobb tanácsok, módszerek, hogy hogyan lehet a természettel harmóniában élni, milyen eszközöket kell/kellene használnunk ebben a rohanó világban ahhoz, hogy ne legyünk ártalmasak a környezetünkre, és ami a legfontosabb, saját magunkra se. Ésmég költséghatékonyak is maradunk a végére…

Namármostkérlekszépen, mielőtt még kiröhögnél, ne tedd. Mint azt már említettem, nem vagyok hiszékeny, csak épp kipróbálok dolgokat. És igen, ezeket a dolgokat is kipróbáltam.

Najó, persze nem minden módszer felelt és felel meg az én igenkényes igényeimnek. Mertpéldául medvetalppal akkorsenem főzök, ha más nem lesz otthon, holott tudom, hogy timbuktuban ezért van olyan nagy immunrendszer. Illetve libatollal sem fogom a testhajlataimat mosdás után átfertőtleníteni, még akkor sem, ha a libapásztoroknál pont ezért ritka a lábgomba. De még a rasztásodás felé is van némi ellenérzésem, és nem érdekel, hogy jamaikában nem ismerik a korpa fogalmát. Viszont az is igaz, hogy egy ideje máshogyan és másféle szerekkel mosom a gönceimet (írtam már erről régebben…), mást használok a verdám tisztításához és illatosításához, és még sorolhatnám. Számos olyan ötletet merítettem ezekből a forrásokból, melyeket valóban hasznosnak, élhetőnek tartok – és igen, bizony töredékébe kerülnek ezek a dolgok, mintha a hiperszupermarketek divatos agyonreklámozott vegyszereit használnám, és esküszöm mindenre, valóban tökéletesen működnek.

…de mint azt tudjuk, a természet igazságos. Ahová ad, onnan bizony el is vesz.

…és nem volt ez másként nálam sem.

…

…

Történt egyszer, hogy nagybani olvasásom között ráakadtam az otthoni szájápolás módszereit taglaló természet és emberbarát oldalra. Tanulva az eddigi jobbára kellemes tapasztalásaimból, bele is kezdtem a tanulmányozásba.

A téma egyébként is érdekelni szokott, hiszen szájápolásról szól, nekem meg a szájamban vannak a fogaim. És persze kellene velük menni fogorvoshoz, dehát mindig vallottam azt, hogy az menjen orvoshoz, akinek baja van, addig minek. Igen-igen, a fogorvoshoz is csak akkor megyek, mikor bajom van, és igen-igen, akkor igen-igen gyorsan, merthát rettenetesen tud fájni a fog. Mondja is ott nekem mindig a doki, hogy jólenne, ha nemcsak akkor mennék, mikor már fáj, hanem előtte, hogy megelőzködjük a fájást. Énemeg mondom is ott neki mindig, hogy én igenbátorember hírében állok, mert csak két embertől félek: a lécsőházunkban lakó rosszarcú fiatalembertől, illetve a fogorvostól. Mikor jön a válasz, hogy nem kell a fogorvostól félni, mindig mondom, hogy okés, akkor cseréljünk helyet, majd én matatok a szádban a fúróval, éshogy jólérezdmagad, közben a dévédén nézheted a maratonéletrehalra egyik kultikus jelenetét.

De kanyarodjunk vissza: miután rendesen traspelok a fogorvostól, így pláne nagyon figyelmesen olvastam a természetes háztáji szájkarbantartás titkairól.

Mitadisten, miazelsőtéma? A fogkő…

Éppen a legutóbbi fogorvosnál történt látogatásom során lettem azzal ijesztgetve, hogy legközelebb majd fogkőmentesíti az ábrázatomat, éspersze nyugodjak meg, csak egy kicsitlesz kellemetlen. Namármost ezt pontosan tudom, hogy mit jelent: amikor egy fogorvos azt mondja, hogy „ez lehet, hogy egy kicsit fájni fog”, az konkrétan azt jelenti, hogy elájulok a szenvedéstől. Így ez az emlegetett „kicsitlesz kellemetlen” számomra valszeg egy sebtiben kitolt barnamackót jelent majd, úgyhogy jóhelyenvanaza fogkő ott, ahol van.

…illetve hát olvasom a megoldást, hogy hogyan is lehet a fogkövet eltávolítani fájdalommentesen és nagyonjól.

Nnnnna, pont ezt kell nekem.

Aszongya a cikk, hogy első lépésként szódabikarbóna. Azzal mossuk meg finoman a fogsort. Óóóó, mondom, ez tök király, van otthon szódabikarbóna elég rendesen, holittabaj. Mostam is finoman – és tényleg nem volt olyan kellemetlen.

Közben meg olvasok tovább.

Írja, hogy második lépés: a szájat nem vízzel kell kiöblíteni, hanem ecettel. A fokozott eredmény elérése érdekében pedig ha gondoljuk, dörzsölhetjük is egy kicsit.

…

…

…írjam tovább is, vagy elég ennyi?

…

…

Najó, írom – bár gondolom már vágod, mi lett a vége.

De mielőtt megdobálnál bármivel, hogy hogy lehetek ilyen hülye, hagy áruljak el valamit. Egyrészt: mint említettem, ki szoktam próbálni dolgokat, hogy el tudjam dönteni, az jó, vagy sem. Másrészt: tapasztalásból tudom, hogy a szódabikarbóna-ecet kombó a legmakacsabb vízkőlerakódást is föloldja.

Nademindegy is….

Visszatérve a fogmosásomhoz: állok ott a mosdó fölött szódabikarbónával teli szájjal. Egyik kezemben a fogkefe, a másikban meg egy pohár ecet, közben meg olvasom a telómon a nagy okosságokat.

Fogom az ecetet, beveszem a szájamba.

Habzik, mint a nemtommi, kábé úgy nézhettem ki, mint háromtucat veszett mókus.

Közben meg finoman sikálom a fogsorom.

Az ecet csíp, mint az állat, hogyne csípne, ehte oridzsinál húszszázalékos magyartermék.

Mondtam magamban, hagycsípjen, a szépségért megkell szenvedni. Az egészségért meg pláne.

…

…

Nemtom, mert ilyenkor gyorsan szalad az idő- eltelhetett vagy három másodperc is, de nekem az legalább egy negyedórának tűnt.

Bíroménafájdalmat, összevagyokénrakva elégrendesen, de ez, eeeeez valami nagyonnagyon fájt. És csípett. És mart. És fájt is. De nagyon.

Szóval, feladtam a harcot, és kiköptem ami a tekintetemben volt.

Néztem bele a tükörbe vicsorítva, hogy mostaztánénaztán nagyon egészséges és nem mellékesen fogkőmentes lettem.

…aha…

…persze…

…ahogyénazt elképzeltem…

…

Merthogy lehet, hogy egészséges lettem, de lett mellé grátiszba olyan lila ínyem és nyelvem, hogy festő legyen a talpán, aki ilyen árnyalatot ki tud keverni. Ráadásul olyan szinten csípett, hogy konkrétan a szájon át történő lélegzetvétel is igenkomoly fájdalmat okozott.

Namondom, már mindegy, ezvan, akihülye haljonmeg – kiöblítem vízzel, ahogy szoktam.

Aha… majd meg fulladtam, olyan szinten fájt az egész grambám belseje, csak attól, hogy víz érte.

…

…

A következő pár napot inkább elsenem mesélem.

Az, hogy a fogkrémmel történő fogmosások alkalmával úgy ríttam, mint a vöcsök, az egy dolog. Az olyan, hogy szénsavas bármilyenakármi ital, az egyszer jött szóba, egy korty kóla erejéig, majd annak is vonyítás-sírás lett a vége. A reggeli kávé – ami miatt egyáltalán elhagyni szoktam a vackomat – olyan szenvedéssel ment le a belembe, hogy inkább rágtam volna szögesdrótot kínomban.

…

De mint mindennek, ennek is vége lett egyszer.

Vége lett a duzzadt, lila ínyemnek-nyelvemnek, ahogy a fájdalomnak is.

Konkrétan tíz nap múlva lett vége. Merhogy ennyit mondanak a természetes gyógyászat szakértői. Azt mondják, hogy ami tíz nap alatt nem gyógyul, annak lelki okai vannak.

…hát nem tudom…

…biztos lelki okok miatt, mert azóta sok-sok tíz nap eltelt, de most már annyira nem hiszek nekik.

…

Hogy fogkövem maradt-e, azt pláne nem tudom, mert még nem mertem a dokihoz elmenni…