Faragtam én egy faja kis tököt a napokban. Olyan igazi tökfejet.
Miért? Hát, csak azért….

Helóvén ide vagy oda, pont nem érdekel. Faragtam egy tököt, és kész. Ennyi.

Erre mit ád a sok istenbarma?

Nekemáll, hogy nemvagyok Magyar.

…nokéremtisztelettel…

Szerintem pedig igenis Magyar vagyok még attól, hogy faragok egy tökfejet. Nem pont azért faragtam, mert a mi kultúránkban megszokott és elfogadott Mindenszenteket és/vagy Halottak Napját így ünneplem, hanem azért, mert tetszik ez a móka, egész jól elvagyok ezzel a tökfaragással. És kész. És ennyi.

Közismert, hogy én aztán nem nagyon vagyok a jenkibiznisz legnagyobb rajongója. Pont nem érdekel a másokra erőszakolt ilyenolyan termék, a sok műmájer faxságuk meg pláne nem. Nekem ááámerika az annyit jelent, hogy jó messze van, és baromi sokat kellene hozzá úsznom, ha át akarnék hozzájuk jutni.

Ugyanakkor ami jó, az jó. És ha jó, akkor pont nem érdekel, hogy az muszka, jenki, kelta, germán, porosz, jugó, kínai, vagy bárakármi. Ha jó, akkor jó – ha nem, akkor meg nem. Szerintem ez ilyen egyszerű.

…vegyük sorra, úgyakorrekt…

Az amcsi filmekért azért nagyon oda meg vissza tudok lenni… a vígjátékok a kedvenceim. Illetve nagyon nem vagyok homár, de egynémely hasonmásom filmjeit nagyon tudom csipázni, mertpéldául szerintem ez a Dzsézöngyerek egész jól ugrabugrál a képernyőn. Demielőttmég így a monitoron keresztül leköpnél, szeretem én a honi fimeket is, csakhátabból ugye sokkal kevesebb van. De az is igaz, ha van, akkor az mindent visz: pölö az Üvegtigrincs vagya Valamiamerika…. ez a kettő nekem már-már eposz, nem is film. Egyszóval: nekem nagyon bejön nagyon sok amcsi film. Ennyi.

Vagy például a bézbózsapka. Az is nagyon tetszik nekem, és pont nem érdekel, hogy ez most ááámerikai vagy ógermán. És hidd elnekem, a bézbózhoz annyit értek, mint a paksi atomerőmű működési elvéhez – de tán még annyit sem. Egyszerűen: tetszik ez a fajta fejfedő. Ennyi.

Szoktam nyilazgatni jobbrabalra, de inkább előrefelé, holott tudom, hogy a magyarok hátra nyilaztak… és mit ád Isten, a nyilam is amcsi modell. Miért? Hát azért, mert szerintem ez a márka a legjobb. Ennyi.

…szóval ezek szerint én nem is vagyok Magyar, hanem egy velejéig romlott amcsib.zi…

Faragom a tökömet, fejembe nyomom a bézbózsapkám, kezembe veszem az amcsi nyilamat, és éneklem a bortubívájdot… és már nem is vagyok nemhogy Magyar, de még Hun sem. Avar meg pláne nem. Gepida meg aztán végképp nem.

Töredelmesen vallom meg, jobban megnézem a legingszeket a csajokon, mint a rakottszoknyát. Persze, tetszik nekem a fodrosszoknya is, de hát egy igazi kis szűk naci, azazért jobban megérinti a romantikus énemet. Röstellem is, de nagyon.

Sőt, hosszú szárú bőrcsizmát sem vagyok hajlandó felvenni. Jobb nekem a szintén valamilyenküldöldről származó túrabakancs. Sőt, szerintem a bricsesz is nagyon hülyén nézne ki rajtam, inkább hordok farmert, és pont nem érdekel, hogy a farmert ki-mikor-miért találta ki. Nekem ez tetszik, és kész. De szerintem egy kolumbiai bakancstól vagy egy lévisz pantallótól még nem leszek ááámerikai csávó.

Nos…

Úgy vélem, igencsak kevés ember rendelkezik hiteles forrásból származó, papírra vetett családfával. Mondjuk nekem megvan, egészen a Dédszüleimig. És bizton mondhatom, eddig a pontig mind Magyarok voltak az őseim.

…de a lényeg: nem vagyok Magyar?

Ki/kik szerint is?

A sok kis nyikhajjal ellentétben ÉN szolgáltam a hazámat. Tudom, nem húsz évig, hanem csak egyig – bocsesz, ennyire hívtak be anno, nem tehetek róla. Se többet, se kevesebbet nem tudtam szolgálni – de szolgáltam, és ez a lényeg. Azért szintén énkérekelnézést, hogy nem repültek a lövedékek sivítva a fülem mellett, dehát én ekkor születtem, ebbe a békés világba – nem adatott meg (szerencsére) a valós frontvonal. De a lényeg: ne lennék Magyar?

De mondok cifrábbat is, ha már a külsőségben megnyilvánuló materializmus is lényeges infó (aztarohadt, eztdeszépen fogalmaztam meg): a sok műmájer űberszittya pannonmacsóval ellentétben ÉN megülöm szőrén a lovat. Tudom, mert tettem nemegyszer, és remélem, teszem is még sokszor. Sőt, anno a saját lovamat én magam törtem be csikókorában. Úgyhogy szerintem azokkal ellentétben, akik azért veszik meg a karikásostort a hidivásárban, merazolyan nagyonmagyar, azért járnak cocókázni a divatos istállókba, mert az olyan trendi életérzés, és akkor egy cseppet jobban Magyar vagyok.

Kereszténynek keresztény vagyok, noha az igazat megvallva templomba igen ritkán járok. Persze, mehetnék gyakrabban is, de hát ez van – nem megyek gyakrabban. Viszont nem megyek divatból sem. Holott tudom, hogy egyeseknek mekkora fless csakazértis ottlenni karácsonykor az éjféli misén, úgy, hogy egész évben azt se nem tudja egyiksem, hogy melyik utcában is van a templom. De azt se nagyon értem meg, mikor lovagunk elveszi nőül élete virágoskertjének egyetlen nyíló rózsabimbóját, nagy csinnadrattával vonul a helyileg illetékes legeslegnagyobb templomba, csakazért, mert az a divat – egyébként meg pont nem érdekli sosenem a vallás. És persze ettől sem érzem magam kevésbé Magyarnak.

Szétnézve az utcán, ritkán látom, hogy valaki lovaskocsival közlekedik, télvíz idején subába burkolódzik, vagy kucsmát húz a fejére…. ehelyett van a sok divatcucc, és hiddelnekem, megse fordul a fejemben, hogy ezek nem magyarok…

Az ember márcsak ilyen: átvesz, vagy fölvesz olyan szokásokat más népektől, melyek által kényelmesebb vagy élhetőbb az élet.

….

…

Szóval: faragtam egy tököt.

Szerintem jó lett, szép lett.

De mindegy is, mert a sorsa úgyis az lesz, mint a tavalyinak: ott fog megrohadni az erkélyen, és belepik a muslincák. Utána meg dobom belefele a kukába, mert olyan büdös, mint a dög.

Nem vagyok ezért Magyar? …pedig szerintem de.

…hidd el, nem azért faragtam, mert nekem ez jobban fekszik, mint a gyertyaégetés a temetőben. Azért faragtam, mert szerintem ezt egy tök jó buli. Elvagyok vele egy fél délután, összegányázom vele a fél konyhát, a kezem is háromszor vágom el mire kész vagyok, de akkor is: tök jó buli az ilyen.

Megyek én gyertyát is égetni… bár vallom, hogy mocskosgané ember az, kinek csak ilyenkor jutnak eszébe az eltávozott szerettei, amikor a naptár azt diktálja, hogy menni kell a temetőbe.

…de megyek, és égetek gyertyát – méghozzá meggyőződésből. Úgy, hogy otthon vár a tököm.

…

…

Szóval, tök jó lett a tökömnekem így október végére.

Olyannyira, hogy faragok majd egyet jövőre is.

Megtán még azután is, mert mint mondtam, ez jó buli.

…és hidd el: ettől nem érzem magam kevésbé Magyarnak…