Harminc fölött egy peppenkével az embernek már kicsit jobban kell ügyelnie a kinézetére - szigorúan csak a szintentartás végett. Így van ez valahogy nálam is.

Általában hetente rendezek egy kis panelwelnesszt idehaza magamnak: beretválkozás, séróvágás, majd beleülök egy kád jó meleg vízbe, amibe némi babaolaj és fürdősó kerül, csak hogy kellemesebb tapintású legyen a bőröm. Közben meg olvasok valami könnyű kis horrort, csak úgy az idegek lenyugtatása végett, mialatt félhangerőn szól a Tanknak a csapdája…. szóval, tök jó ez az egész.

Nade miután mindez egy panellakásban történik, így van benne némi szükségmegoldásszerű. A fürdőkád kicsit keskeny, ellenben nem megfelelően hosszú. Dzsakuzzit is lehet belőle csinálni egy-egy pillanatra, úgy, hogy… okés, ezt inkább nem írom le, tudod Te ezt jól, hogy mi a pálya. A fürdőszoba sem az a hatvannégyzetméteres, minekutána igen hamar megtelik a légtér a párával, úgyhogy kénytelen vagyok ebbéli tevékenységem lebonyolítása közben az ajtót nyitva hagyni - ami mondjuk abból a szempontból igen praktikus, hogy tökéletesen behallatszik a zene a nappaliból. Kedvenc könyvemet pedig a kád mellé helyezett szennyestartó kosárra helyezem, hogy kéznél legyen. Nem egy nagy kaland, nem az a szalóki termál, de Pelikán elvtárs után szabadon: kicsi, szűk, de a mienk…

…tehát, ülök a kádban, áztatom testemnekem, olvasom a sztefenkinget, szóval elvagyok, mint a nagyok… havajdizsinapfény, minden gond távolinak tűnik, teljesen kikapcsolok… élvezem a helyzetet.

De ugye az ajtó nyitva.

Nomeg van egy macskámnekem.

….és itt kezdődtek a kalandok…

Merthogy ugye Jürgen igen kíváncsi – lévén, hogy igazi kis süldőmacska. Minden érdekli, főleg azok a dolgok, amiket én, a hőn szeretett gazdi végez. Nem volt ez másként most a fürdőkáddal sem…

Eleinte még félt szegénykém a kádtól, mert az első megfürdetése komoly és mély nyomokat hagyott a lelkében, de mára már szemmel láthatólag elfelejtette azt a traumát. Olyannyira, hogy fölkapaszkodott a szennyestartóra, és onnan skubizta, hogy mit is hempergek én a kádban.

Olvastam volna, de hát a cicmorek az cicmorek, meghát amúgy is tényleg házikedvencemnekem, szóval elkezdtem simogatni, majd szokás szerint harcoltunk egy jót. Ami mifelénk annyiból áll, hogy feléje nyújtom a kezem, nyújtott ujjakkal, mire Ő ezt rögvest kihívásnak veszi, és megtámadja azt – karmolja, harapja, ahol csak éri. 

Nagyban harcol ott Jürgen a kézszörnyeteggel, tök jól elvagyunk. De azért én általában hamarabb megunom az efféle játékot, mert azért tudvalévő, hogy a macskák nagyot harapnak, és legalább öt karmuk van egy végtagon, az meg néggyel szorozva nagyon sok egyszerre. A bőrömnekem meg olyan finom, puha, főleg ilyenkor fürdés közben…

Szóval fogom magam, és abbahagyom a harcot. Értsd: visszahúzom a kezem. Most már valóban fürdeni szeretnék…. igen ám, de macskámnekem egy kicsit másként értékelte a mozdulatot: neki ez azt jelentette, hogy menekülőre fogta az ellenfél, ergo, üldözőbe kell venni…

…és ez végzetesnek bizonyuló hiba volt mindkettőnk részéről.

….

Merthogy amint elhúztam a kezem tőle, ő azon nyomban utánavetette magát…

…miközben én, mint említettem, benne csücsültem a kádban….

….

….

….meséljem tovább is, vagy már vágod a sztori végét?!

….

….

….najó, mesélem…

Szóval, utánaugrott a kezemnek. Én meg szó szerint lassított felvételként láttam, amint a macska szinte úszik a levegőben, láttam, ahogy nagyjából a röppálya felénél rájött, hogy ez rohadtul nem volt valami brilliáns ötlet, és láttam azt is, hogy saccperkábé hová fog érkezni…

És akkor a lassú felvétel hirtelen borzasztóan felgyorsult. Macska csobban, sikoltok, utánakapok, mellényúlok, macska kapaszkodik, ordítok…. merthogyugye hova is tudna ilyenkor kapaszkodni az igencsak meglepődött nyomorult?! Hát ami kéznél van neki. És mi van neki mancsközelben?! Hát a testemnekem…

Szerintem el tudod képzelni, hogy milyen az, mikor a fertályórája ázó lúdbőrös stanyeszli környékére belekapnak szó szerint tíz körömmel. Nem tudod elképzelni?! Nos, addig örülj neki. Eddig én sem tudtam, milyen ez.

A másodperc százezred részének töredékével késtem csak el, hogy idejében elkapjam a macsekot, de ez épp elég volt arra, hogy ott kapaszkodjon ki a vízből, ahol csak tud. És hol tudott?! Rajtam, a hasamon, és annak környékén…

…ha te még éltél ordítást, amit lerendeztem…

Jürgen igen szép ballisztikus ívben repült ki a fürdőszobából, nem emlékszem pontosan, de mintha én adtam volna neki a kezdőlöketet. Közben jól bevágtam a könyököm a kád szélébe, és szép sorban felemlegettem mindegyik apostolt, akik tanácsolták a mennybéli Teremtőnek, hogy ugyan, báttya, alkosd már meg az ember mellé a macskát is…. szerintem ez igen hülye ötlet volt. Mondjuk az igaz, ha történetesen lovamnekem lenne, akkor elég szarul jártam volna ennél a fürdésnél. De akkor is! Állt volna a görcs a nyakába annak, aki kitalálta a házimacskát!

….

….

….azt hiszed, ezzel vége?

Tévedsz.

Ugyanis a csuromvizes nyüves olyan sokkot kapott, hogy a lakás minden pontját összevisszaszanaszerteszéjjel szaladgálta, összeszedve a szőrére az összes porcicát és minden padlón lévő, szabad szemmel nem látható kis bizbazt, hogy majd azt fölvigye a világos színű kanapéra, ahol nekikezdett a saját maga tisztogatásának. Arról nem is beszélve, hogy a fürdőszobában térdig állt volna a víz, ha nem lenne olyan alacsony a küszöb.

Úgyhogy a panelwellneszem egy kissé körülményes macskaszárítással, és egy igen takaros kis kecósikálással ért véget.

Csak ezek után mertem szemügyre venni a korpuszomon esett károkat – olcsón megúsztam, épségben megvolt minden testrészem. Kicsit viseletesebben a megszokottnál, de megvolt minden.

Úgyhogy etika ide vagy oda, tudom, hogy ez nem az apróhirdetés helye, de ha valakit érdekel, van nekem egy keveset futott, még garanciális, vezetett szervízkönyves, fullextrás macskám, ami minden tartozékával együtt ingyen elvihető. Érdeklődni ímélben.