…miből is lesz a cserebogár…
Karácsonykor összeül a rokonság. Rég látott vérek, örömteli találkozások. No meg persze az ilyenkor elengedhetetlen zaba…. de az nagyon.
…ésugye hamár úgyis ott ülünk az asztalnál, megmár régen is láttuk egymást, elindul a diskurancia. …és a kötelező smúzolás után előkerülnek olyan történetek is, amik csak egy-egy hosszantartó beszélgetésben kerülhetnek felszínre.
…
Jóska rendes, dolgos ember volt. Hitte, tudta róla ezt mindenki a lépcsőházban. Csinos kis otthon, benne jóravaló feleség, aki minden este várta urát haza, hogy az a munkabeli fáradtságát – és persze éhségét - a konyhaasztalon gőzölgő vacsorával csillapítsa.
Hálás is volt Jóskánk mindenért, amit az Úr adott neki erre a világra. Meg is tett mindent annak érdekében, hogy hites neje is legalább olyan jól érezze magát a közös otthonban, mint önnön maga.
Vett is minden szépet is jót az asszonykának. A konyhapulton ott sorakoztak a kor legújabb vívmányai, az alumíniumból készült, másfélszelet kenyér befogadására alkalmas melegszendvics-készítőtől kezdve az endékás levehető ajtajú turmixgépen át a két méretben kapható főzőkuktáig szinte minden. Sőt, egy alkalommal – hála a sok spórolásnak – még egy automata mosógépet is beszerzett.
…éshogy mindene – de tényleg mindene – meglegyen az asszonykának, egy szép tavaszi napon egy édibédi aranyos kis cirmoscicával állított haza.
…
…ha tudta volna szegénykém, hogy mit visz haza a cirmi személyében…
…
Teltmúlt az idő, a macskusz gyarapodott. Az édibédi aranyos kis cirmoscica jóvágású kandúrrá cseperedett.
Akinek van otthon macskája, az tudja, miről beszélek – akinek nincs, kérdezzen utána.
Merugye a macska elvileg az ugye háziállat. Szerintünk, emberek szerint…. a macskák viszont úgy gondolják, hogy vannak ők, saját maguk, és van minden más alattvaló a szép kerek világon. Az a pár emberi lény, akiket ő méltóztatik egy légtérben elviselni, nem való semmi másra, csak arra, hogy amikor neki megkordul a bendője, jobbnál jobb falatot adjanak neki, illetőleg, ha úri kénye-kedve úgy tartja, akkor azon nyomban meglegyen ejtve a cirógatás. …ez így nevetségesnek hangzik, de minden házimacska ilyen… Szóval mindegyik macskás otthonban van az evolúció csúcsa, a macska, majd azt követi az a pár dolog, ami a macskának fontos, majd valahol a sor végén ott van az ember maga.
Nem is volt ezzel baj. Jóskám és felesége egészen jól beleszociálódtak macskájuk életébe, és észrevétlenül követték a cirmi minden apró kis utasításait. Megtanulták, hogy milyen hangon nyávog, ha éhes, milyen hangot ad ki, ha cirógatásra van szüksége – és néha igen fájdalmas módon tanulták meg azt, hogy milyen hangot ad ki a macsek, ha éppen elege van az emberi társaságból.
Nem is volt ezzel baj.
Egy darabig.
…egész pontosan addig, míg az édibédi aranyos kis cirmoscicából egy hatkilós kandúr nem lett…
Onnantól kezdve aztán az etetés-cirógatás cseppet határozottabban lett kérve.
Olyannyira, hogy olykor-olykor bizony véresre karmolta a vele együtt élő két embert.
Mondta is egy párszor Jóska, hogy ennek nem lesz jó vége – de az asszonyi szív minduntalan megbocsájtott az Ő édibédi aranyos kis cirmoscicájának.
…
Meg is lett ennek a böjtje hamarást.
…
…
Egy napon minden a szokott módon indult. Józsi elment munkába, hogy majd este hazaérvén várja őt a finom vacsora, és a melengető otthon édes illata. Várja őt a megérdemelt pihenés, a saját kuckó kellemes ölelése, a szerető hitves féltő gondoskodása.
Azonban, ahogy az lenni szokott: ember tervez, Isten végez.
…és jelen esetben itt az Isten a macska volt…
…
…
Azon a bizonyos napon ugyanis hiába indult minden a szokott módon, Józsi estére hazaérvén kicsit más programmal találta magát szembe, mint amire számított.
Az ajtón belépve ugyanis a következő látvány fogadta: a felesége magából kikelve ordított a folyosón, saját tengelye körül pörögve – a macskával a felkarján. Az édibédi aranyos kis cirmoscica mind a húsz körmével kapaszkodott neje jobb karjába, miközben hátravetett füllel vájta bele tűhegyes fogait az emberi húsba. Hiába volt az emberi korpuszon egy csinos kis kötött pulóver, a megteremett jószág elemi erején ez vajmi keveset csillapított.
Jóskám a pár pillanatnyi földbe gyökeredzés közben látta, hogy a baj itt most nem kicsi. Átvillant az agyán, hogy mondta Ő az asszonynak, hogy ebből előbb utóbb baj lesz, de azt azért mégsem gondolta volna, hogy valóban megjósolja ezzel a jövendőt. Mikor a döbbenet átváltott benne cselekvőüzemmódba, kapta is le sebtiben a kandúrt a neje kezéről.
…azaz csak kapta volna…
Ugyanis ahogy húzta a jószágot, jött vele a feleség is. Az állat olyan erővel kapaszkodott az emberi húsba, hogy egy rántással nemhogy nem jött le, hanem még nagyobb sebet ejtett az asszonyi testben.
Jóskát viszont férfiból faragta a Teremtő. Megbirkózott Ő már ennél nagyobb problematikával is, úgyhogy a másodperc tört része alatt fogást váltott: bal kézzel a macska grabancába markolt, jobb kézzel pedig az asszonyi vállat támasztotta meg. Majd kezeit kétfelé mozdítva szabadította ki a már jócskán vérző asszonyi kart az állat szorításából.
…elméletileg ugye ezzel a fennálló probléma meg is oldódott.
…azonban rögvest két újabb probléma is született.
1., A macska ugyanis le lett ugyan fejtve a felkarról, azonban fejtés közben a húsz köröm hozott magával némi kötöttpulóvert és nemkevés emberi bőrt is.
2., A grabancnál megfogott macska bal kézzel való tartása nyugalmi állapotban is meglehetősen közveszélyes, nemhogy felfokozott, bedühödött állapotban – így ugyan a feleségről levált a kandúr, azonban szinte ugyanazon lendülettel Jóska alkarján kötött ki.
Most már két ember ordított a folyosón….
A feleség azért, mert igencsak vérzett a keze, Jóska meg azért, mert a bal alkarján tapasztalta meg ugyanazt, mint neje: nevezetesen, hogy a négylábnyi macskakarom milyen mélyre is tud az emberi húsba vágódni.
A férfi azonban nem véletlenül lett férfi…. problémamegoldás és erő. Valamint ezen két tulajdonság összehangolása – ez a lételem ugyebár. …bár, ha némi gondolkodással is megáldotta volna az erősebb nemet a Mindenható, tán jobban járt volna Jóska is.
Problémamegoldás és erő ugyanis nem mindig a legjobb kombináció. Hiszen ha egy kicsit is gondolkodott volna Józsi, akkor a fürdőbe rohan, és a folyó víz alá teszi a macskával borított kezét, hogy macskamentesítse ezáltal az alkarját.
De nem. Emberünk nem így tett.
Jóska berohant ugyan a fürdőbe, de hogy miért, azt maga sem tudta utólag megmondani. Valszeg azért, mert az az ajtó volt a legközelebb hozzá. Viszont nem tartotta folyó víz alá a kandúros kezét, hanem a saját szabadon lévő kezével próbálta magáról lefejteni.
…hát… végül is sikerült…
Csakhogy így szedett le saját magáról is némi bőrt, valamint most már a jobb kezét készült megtámadni a macska.
Jóska a pillanat tört része alatt az első keze ügyébe eső tárgyért, nevezetesen egy fürdőlepedőért nyúlt, majd azt villámgyorsan rátekerte a macskát tartó kezére – természetesen a macskával együtt. A kandúr ezen nyilván meglepődhetett, mert egy pillanatra érezte az emberi tartó kéz, hogy az állati izomzat kissé enged a feszességéből – és ezt a pillanatnyi egérutat használta ki Józsi. Fogta a törölközőbe tekert macskát, és a villámnál is gyorsabb mozdulattal bevágta a pillanatnyilag legbiztosabbnak ítélt helyre: az újonnan vásárolt mosógépbe. Majd az ajtót is rázárta.
…
…
Kisvártatva a konyhában felmérték a károkat.
Egy nő felkar és egy férfi alkar volt a legnagyobb veszteség. Egy féri kézfejet is beírtak a képzeletbeli leltár felső soraiba, bár az még használhatónak lett minősítve az est folyamán. Két üvegváza, három kávéspohár – hogy hol és mikor tört el, a mai napig nem tudni. A sárga kockás fürdőlepedőt be sem jegyezték.
Némi gyors sebkötözést követően, mikor már lenyugodtak annyira, hogy józanul gondolkodjanak, el is kezdték a megoldáson törni a fejüket.
A macska nem maradhat a háznál – ez vitán felül állt.
Viszont ki paterolja el jelen pillanatban? Mert a mosógépbe zárt macskát nemhogy nem merték megérinteni, de még a fürdőszobába se mert egyik sem bemenni…
A gondot persze ismét a Józsi oldotta meg. Igaz, telefonálnia kellett ehhez egy keveset.
…
A hívott két haver egyike sem mondta, hogy nem megy segíteni. Bár mint utólag kiderült, nem igazán értették, hogy mi is a gond, mert Jóska hadarásából csak annyit értettek, hogy bajvan, macskavan, vérvan, bajan, meghogy mosógép. De hát ugye egy este felhívott jóbarát csak annyit kérdez vissza, hogy ásót vagy meszet vigyen segítség gyanánt.
...
…
Három férfi ült a konyhaasztalnál.
Egy véres kézzel, kettő értetlen tekintettel.
Jóska terve ugyanis nem tetszett nekik – de hát a barátság az mégiscsak barátság, őkmegugye segíteni jöttek.
…
…
A második emeleten lakó Erzsi néni megélt már pár dolgot az életben.
Látta jönni az oroszokat. Látta menni az oroszokat. Majd megint látta jönni az oroszokat. Majd megint látta menni az oroszokat. Közben meg látott jönni-menni nem oroszokat is. Hamar rájött hát, hogy az éjszakai furcsa zajokat csak óvatosan szabad megtekinteni, jobb a háttérben maradni, és majd pár év múlva beszélni arról nagyon halkan, hogy milyen furcsaságokat is látott-halott az éjszakában.
De ez most egy kicsit más volt.
Az, hogy a fölötte lakó nyugodt, szeretetteljes házaspár egy este összeveszik, az csak furcsa volt számára. Mert mi másért lenne ordibálás és csörömpölés? Mi másért dobognának a lábak a padlón, mi másért hallatszana le a női sikítás és a férfi ordítás? Mi másért lenne az ajtócsapkodás? És persze mi másért lenne utána síri csönd?
De ez ugye csak furcsa volt.
A fejtörést az jelentett Erzsi néni számára, hogy a síri csönd után nem sokkal két férfivendég érkezezett az imént lármától hangos lakásba.
De az igazi értelmezhetetlen gondot az okozta, amikor a lépcsőházból szűrődő zajokat hallva ajtót nyitott, mert nem hitte el amit látott.
Perszepersze, látott Ő már sok furcsaságot, de ilyet még nem.
…ugyanis éppen két férfiember hozott le a lépcsőn egy mosógépet, követve őket a fönti lakó, a Jóska, bekötött kézzel.
- Csókolom Erzsinéni! Hogytecciklenni? – kérdezte tőle a szomszéd.
- Köszönöm, jól, Józsikám – válaszota. – Hova viszitek a mosógépet? – kérdezte tök logikusan.
A három férfi egymásra nézett ugyan, de választ nem adott.
Így Erzsi néni kénytelen volt abban a tudatban ismét álomra hajtani a fejét, hogy a világtörténelem megintcsak egy érdekes epizóddal áldotta meg az életét, amit jobb elfelejteni egyenlőre, hogy majd évek múltán, csendben, halkan elmesélhesse, hogy mit is látott azon az éjszakán.
…
…
A két jóbarát nemszívesen ugyan, de levitte a mosógépet a harmadikról. Éjnek évadján, merthát a barát az barát. Jóllehet, nemigen értették, hogy Jóska miért nem akarja csak a macskát levitetni velük, de mikor meglátták a két vérző kezet, nem kérdeztek többet. Alapból elég nehéz volt őket meggyőzni arról, hogy nem családi perpatvar ténye forog fönn, hanem csak egy macska kelt ki a béketűrésből.
A lépcsőház előtt újabb probléma előtt állt a férfinép.
A mosógépet macskamentesíteni kellene. De mi módon?
- Énnemnyúlokbele, az biztosqrvaélet – jelentette ki Józsi.
A két férfi, látva a felkötött karját, többet nem is erőltették a témát.
Rövid gondolkodás után az egyik tárolóból szereztek egy tejesládát és egy farostlemez darabot. Azt a mosógép elé tartva pár pillanat cseles helyezkedés után teletették macskával.
A ládára tett farostlemez elég biztonságot nyújtott ahhoz, hogy ráülve biztos legyen abban Józsi, hogy a macska nem szabadul ki. Míg a két haver visszavitte az emeletre a mosógépet, azon gondolkodott, hogy mi is legyen a hogyantovább.
…
Kisvártatva egy kombi zsiguli csomagtartójában zötykölődött egy biztonságosan körbespaniferezett tejesláda, bele az éjszakába, hogy a kapott utasításoknak megfelelően, legalább 60 kilométerrel arrébb valamelyik erdőszélen visszaadják a vadonnak ezen fenevadját, hogy híréhez méltón, eztán már valódi vadakra vadásszon a kandúr úrfi.
…
…
Ennyi.
Nincspoénmost.
Józsi azóta is él és virul, láttam, ottült velem szemben a héten.
Igen, a keze az sebhelyekkel tarkított – de nagyon.
…
…viszont én azóta a macskámra kicsit másként tekintek.
…és igyekszem mindig nyitva tartani a mosógépem ajtaját.
Utoljára kommentelt bejegyzések