blogomnekem

…merhogy olyan vége lett a közvéleménykutatásnak, amilyen…

Szóval: nemisolyanrégen feltettem én egy kérdést, miszerint, legyen-e könyvkiadás, vagy nelegyen.

A válaszokat olvasva úgy döntöttem, hogy lesz.

Kerestem is hát rögvest egy olyan helyet, ahol kiadják a produktumot.

Elmentem hát valakihez valahová, aki ilyen könyvkiadással foglalkozik. Illendően, a napszaknak megfelelően köszöntem, majd megkérdeztem, hogy hogyan lehetne kéziratból nekem könyvet fabrikálni. Mondta is nekem az illető, hogy hogyan és miként - úgyhogy faja minden. Ám amikor beleolvasott a kéziratba, csak annyit mondott: kileheteztadni, deminek….   

Nadehát nemazért mentem én oda, hogy véleményezze bárki is a blogomnekemet, hanem azért, hogy jól megcsinálja könyvnek – úgyhogy ezen vélemény nem tántorított el engemet egy cseppetsenem.

Egyszónakisszázavége: meglesz a könyvemnekem.

…hogy mikor? Azt nem tudom. Ha minden igaz, akkor egy hónapon belül.

…

…

Nyugi…. amint a nálam lesz az első példány, hidd el, szólni fogok.

…a tükör az egy jó dolog. Látod benne magad, növeli a teret, miazmás. Máramennyiben észreveszed…

Süldőkoromban meglehetős gyakorisággal látogattam én is a bulikat. Bulikat, igen – mert pölö diszkónak azért ezeket a helyeket nemigen nevezném.

Kicsiny városunkban a tanárképző főiskola igen nagy vonzerővel bírt. No nem feltétlen a tanulás, hanem az ott tanulók végett. Hiszen a napközbeni hallgatók estére igencsak átvedlettek valami mássá – amit mi igen nagyra értékeltünk. Annak ellenére, hogy mi inkább dolgoztunk valahol, és nem a főiskolán tanultunk…

Míg a májerek várták a hétvégei dizsiket, hogy ott slusszkulcsot lóbálva a menő hacukájukban méregdrága italokat fizessenek bárakárkiknek, hogy majdan hajnalban horizontális helyzetben is megtapasztalják a tánctudást, addig mi hétvégére már bőven letudtuk a letudnivalókat.

Hogy miért?

…hát azért, mert minden hétköznap este volt valami buli valahol…

Hétfőn a mittudomén milyen karnak volt a csoportbulija. Két-három ismerősön keresztül simán részt tudtunk venni ezen a zártkörű eseményen. Hogy milyen volt ez a buli? Hááát… nem feltétlen az okítás volt terítéken sosem. Kedden a fősuli pincéjében volt egy hallgatói klub elnevezésű összeröffenés. Hogyhogynem, ide is bejutottunk. Itt már komolyabb zene szólt (mármint a hangtechnikát tekintve), és némi novellát is lehetett olvasni. Szerdán egy helyi táncklub volt estére átavanzsálva főiskolás haccacárévá, külön olvasószobával és mindenféle könyvtári kellékkel. Mondanom sem kell, oda is bejáratosak voltunk. Csütörtökön egy belvárosi szórakozóhely volt a hallgatók által kibérelve, szigorúan csak a hallgatók részére fenntartott szerény diszkóval – nyilván előfordultunk ott is rendszeresen. Pénteken már pihi volt – lévén, hogy a hallgatók többsége hazautazott a hétvégére, így már nem volt igény a bulikra. …hétfőn meg úgyis kezdődött minden elölről.

Hihetetlenül jó programok voltak ezek. Nem feltétlen csak azért, mert nem azért voltál népszerű, hogy milyen a kulcstartód, hiszen itt az összetett mondatok alkalmazása, a szavak megfelelő ragozása jóval többet ért, mint egy guccsiöltöny. Nem feltétlen azért, mert az otthoni jókislányok ilyenkor nagyon nem voltak jókislányok (illetve dehogynem, nagyon is jókislányok voltak), hanem mert a lubárékat nem azért tudtad levenni a lábukról, mert előzőleg beléjük töltöttél ötliter méregdrága koktélt. Nem feltétlen azért, mert csiriviri környezetben rázhattad a tuctuczenére, hanem azért, mert a lehetőségekhez képest tényleg jól tudtál szórakozni.

Továbbá ezen bulik közös jellemzője volt, hogy nem éjszaka kezdődtek, hanem csak késő este – így viszonylag emberi időben véget is értek. Két részről volt ennek nagy haszna: egy, hogy a hallgatók kipihenték a fáradalmakat a másnapi előadásra, kettő, hogy mi is jófiúkhoz méltóan időben ágyba kerültünk… a fantáziádra bízom, hogy kivel és hogyan.

Egyszóval: csudajó volt minden mindenhol. Annyi élmény köt ezekhez az időkhöz és helyekhez, hogy az elmondani nem tudom.

…illetve egyet azért csak lejegyzek. De csak azért, mert ez valóban egyedi eset volt…

…

…

Szerda.

Először mentünk tánceválni arra a bizonyos hétköznaponként táncstúdióként funkcionáló ojjektumba.

Az első részvétel az új helyeken macerásabb volt mindig is. Hiszen az első benyomást ugye nem lehet megismételni. Ilyenkor nagyon viselkedni kellett – hogy aztán a későbbiekben már olajozottan menjen minden.

Általában én voltam a csapatban az ész. No nem azért, mert nekem volt a legtöbb eszem, hanem azért, mert úgy néztem ki, mintha a csapatban nekem volna a legtöbb eszem. A titkom nem más volt, mint a szemüvegem…. mikor felvettem, voltam benne olyan okos, hogy nemhogy hallgatónak hittek, hanem egyenesen dékánnak. A bejutásnál pedig egy okos fej azért az ilyen helyeken elég vastagat nyom a latban…

A menetrendet tudtuk már előre, hiszen addig előfordultunk pár fősulis buliban: az ajtónálló tesiszakos hallgatónak az ingyenes pecsét mellé a markába került egy Ady (a véknyabbak kedvéért: ötszázas), pluszban kértünk neki a könyvtárszobában egy könyvet és/vagy egy novellát, valamint igéretet tettünk arra, hogy nembalhézunk, és a tesiszakos csajokat messze elkerüljük. Nyilván úgyvolthülyeség a fogadalom ahogy volt: persze, nem balhézni mentünk (és sosenem balhéztunk), deazért a felhozatalnál a tesiszak azért messze vitte a prímet minden más előtt – érthető okok miatt. De persze az első bejutáshoz ezeket a köröket meg kellett futni, hogy aztán máskor már messziről köszönjenek nekünk, és mindenféle gond-probléma nélkül zökkenőmentesen bejuthassunk bárakárhová.

Úgyhogy távolról is jól érthetően, igenválasztékos modorral, a szemüvegemmel magamon biztosítottam az ajtónállót, hogy minden zsírkirály lesz, majd némi baráti hátbaveregetés közepette beljebb is fáradtunk hamarást….

…vonultunk a helyiség mélyére, hogy tegyük, amit tennünk kell…

Szemüveg le – ez volt az első mozzanatom itt is, mint mindenhol. Hiszen az okés, hogy nagyonokosfejem van benne, de azért a csibészséget a szemem mélyén a gárék csak jobban észrevették az okulárom nélkül. Amire legyünk őszinték, ilyen estéken cseppet nagyobb szükségem volt, mint a pejoratív értelemben vett tisztánlátásra.

…holott itt pont ez lett a vesztem…

…

…

Miután még soha nem jártam azelőtt abban az intézményben, néztem is nagyokat. Bazinagy helyiség, félhomály, naprakész slágerek recsegve üvöltve. A táncparketten alig félház, a többség még melegített a különféle folyóiratok mellett. Mondhatnám, olyan, mint máshol.

Csakhogy!

Ez a helyiség tényleg bazinagy volt! De akkora, mint egy hodály!

Na és a tömeg! …voltunk már egypár hasonszőrű buliban, tudtuk jól, hogy a felhozatal plusz-mínusz 30 emberrel számolva koppra ugyanaz, de itt annyian voltak, hogy még a néhány is baromisok volt.

Álltam is csodálkozva, tekintgettem jobbra-balra, tátottam a szám…. kérdezi is mellettem a haver:

- Mivan, mitbámulsz ennyire?

- Bakker, mekkora hely ez! – válaszoltam – Nédda, hát a végére nem is látok el!

…a szemem sarkából láttam, hogy haverom fordul oda a csapat többi tagjához, és értetlenül bámulnak egymásra.

- Hogymicsinálsz? – kérdezi hitetlendekve.

- Micsinálok-micsinálok! Nézem a tömeget!

…

…

A röhögés ekkor túlszárnyalt mindent.

Hiába volt a zene majdnem csutkán, hiába volt az alapzsivaj az embereknél, az öt spanom úgy röhögött, hogy zengett bele az egész helyiség.

Mivan, mondom? Most mi a pálya? Min röhögnek ezek ennyire?

…

Kisvártatva, mikor haverom már tudott kicsit beszélni, akart valamit mondani…. de aztán megint visítva röhögött tovább. Én meg persze eztán sem értettem semmit.

Szét is tártam a kezem, hogy most ténylegnemértem…

..azaz csak szét is tártam volna a kezem.

Ugyanis nem tudtam.

Nem tudtam, mert míg az egyiket megemeltem, a másik nekiütközött egy falszerű valaminek…

Akkor esett le…

…

…

Az okés, hogy szemüveg nélkül tényleg másképp nézek ki egy kicsit – viszont szemüveg nélkül másképp is nézek egy kicsit. Konkrétan nem túl jól…

Ezen okból kifolyólag, amit én hatalmas hodálynak néztem, az nem volt más, mint egy kábé harminc négyzetméternyi tükör – faltól falig, padlótól mennyezetig. Ahogy egy táncstúdióban az elvárt ugye...

…abban pedig értelemszerűen minimum duplájának látszott a hely is, és a tömeg is, mint valójában volt…

…

…

…mikor a brandérium magához tért a sírástól, próbáltuk felvenni a ritmust. Perszehogy nem sikerült.

Hiszen aznap estére már megvolt a program.

Nemolvastunk, nemcsajoztunk – csak az én hülyeségemen röhögött mindenki.

…

…

…jópár év múlva is előkerült még a sztori: mikor álltam a tükör előtt, és csodáltam a messzeséget.

...a Blogomnekem történetében először ollóztam egy internetikusan keringő bejegyzést, melyet az alábbiakban olvashattok. Úgy vélem, az előző posztom ezáltal méltó választ kapott...

Közlemény!

Mi - Sándor-József-Benedek Hungary Zrt. - kijelentjük, hogy a jelenleg fennálló időjárással kapcsolatban semmiféle kötelességszegést nem követtünk el. Az, hogy március 18-án esik a hó vagy az eső vagy a havas eső, és hogy még mindig nagykabátban járnunk, az nem a cégünk hibája.
A szerződésünkben valóban az szerepel, hogy cégünk folyó hó 18. napjától zsákos kiszerelésben hoz meleget, viszont sehol sem áll olyan kitétel a fenti dokumentumban, miszerint a meleget kizárólag szabadtéri felhasználásra hozzuk. Mert például a lakásokban a radiátorok és a kandallók mellett jó meleg van.
Na, ugye!
Az sem szerepel a fenti szerződésben, hogy a meleget kizárólag Magyarországra vagy Európába kell hoznunk. Mi igenis eleget tettünk a szerződésekben foglaltaknak: vittünk meleget zsákostul szerte a világon. Én például Rióban jártam, a Józsi Szudánba vitt meleget, egyedül Benedek nem vitt sehova semmit, mert ő nem tudott kiállni a kocsijával a jegesmedvék miatt. Ezt a sajnálatos hibánkat beismerjük, és szíves elnézést kérünk a Benedeket váró fokvárosiaktól, hogy náluk most egy kicsit hővősebb van harminc foknál.
Továbbá felhívjuk tisztelt ügyfeleink figyelmét, hogy a Sándor-József-Benedek Hungary Zrt. egy nemzetközileg elismert cég, remek referenciákkal. Hosszú fennállásunk alatt nem sok panasz érkezett. Úgy gondoljuk, hogy vállalatunk - mind itthon, mind külföldön - magas színvonalon végzi a tevékenységét. Az eszkimók például egyáltalán nem reklamálnak ha történetesen egy kis hó esik náluk márciusban.
Minden kedves ügyfelünknek ezúton kívánunk szép hetet, élvezzék a meleget, amit - a szerződésünknek megfelelően - hoztunk önöknek. (Szudánba.)

További gyümölcsöző együttműködés reményében:
Cseresnyés Sándor, a Sándor-József-Benedek Hungary Zrt. magyarországi ügyvezetője

…mert már a t.köm kivan, hogymég mindighideg van…

Bárakármelyik Rendőrkapitányság

Tisztelt Nyomozó hatóság!

Alulírott Én, Saját magam, Magyarországi lakos, a törvényes határidőn belül Sándor, József és Benedek tettesek által elkövetett, álláspontom szerint a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 318. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő nagyobb kárt okozó csoportos csalás bűntettének elkövetése miatt

f e l j e l e n t é s t

teszek, kérve az elkövetők büntetőjogi felelősségre vonását.

Feljelentésem indokaként előadom, hogy az elkövetőket már jópár éve ismerem, de közelebbi kapcsolatban velük akkor kerültem, mikor nemtudomhányévesen megtanultam olvasni, és láttam a naptárban a nevüket kiírva különféle márciusi időpontokban.

Pár év elteltével – ígéretükhöz híven – jogot formáltam a március elejére általuk említett melegebb időjárási körülményekre.

Eztán több éven keresztül többszöri, tanúk előtt történt megbeszélés eredményeként az elkövetőkkel – szóbeli - előszerződést kötöttem még a februári hónapok közepe tájékán, amely szerződés 1. pontja az időjárás kedvezőbb (azaz melegebbre) való változtatását ígérték, legkésőbb március 18, 19, vagy 21 napjára vonatkozóan.

Elképzelhető a megdöbbenésem, amikor szinte minden évben, március 18. napján az elkövetők jogi képviselője arról tájékoztatott, hogy az általam kötött szerződés semmis, mert az időjárást az előzőekben említett három személy nem tudja megfelelően befolyásolni. A levél tartalmazza ugyan azt is, hogy nevezettek mindezt nagyon, de nagyon sajnálják - erre azonban a szemmel láthatólag a legcsekélyebb hajlandóságot sem mutatják sem az elkövetők, sem pedig az állítólagos képviseleti jogosultsággal bíró jogi képviselőjük.

Az előszerződés szerint nevezett Sándor, József és Benedek, zsákban hoznak meleget. Hovatovább, mindezen állításukat alátámasztandó, még Magyar szólásmondásokban is szerepeltették fenti állításukat. Viszont ezen ígéretük foganatosításától az elmúlt évek során jópár alkalommal az elkövetők elzárkóztak, így az időjárás értelemszerűen nem is fordult jobbra minden esetben – holott minden egyes évben ugyanazt és ugyanakkorra ígérték. Az elkövetők a szerződés szerinti vállalásukat sorozatosan nem teljesítették, sőt, a felelősségre vonás elől is elzárkóztak minden esetben. Mára már az a sajnálatos eset áll fenn, hogy sem az elkövetők, sem jogi képviselőjük nem hajlandók velem sem személyesen, sem telefonon szóba állni.

Szilárd meggyőződésem szerint az elkövetők csalárd magatartásukkal megtévesztették az egész Szépkerek világot, de még engem is, és a cselekmény elkövetése miatt énpéldául kénytelen vagyok még a mai napon is fagyoskodni, de rettenetesen. Túl a fenti károkozáson, a szerződésben bízva, saját vagyonomból vásároltam három darab (azaz 3db) havajmintás fürdőgatyeszt és két darab (azaz 2db) ujjatlan atlétika pollót – melyeket a mai napig nem tudok komfortérzetem csorbítása nélkül szabadon viselni. Ennélfogva érthetőm módon sérelmezem, hogy az említett ruhadarabok ellenértékét bárakármelyik könyvtárban olvasásra tudtam volna fordítani, és ezen tevékenységemet pont nem tudtam megvalósítani.

Az elkövetők szándékos magatartásukkal jogtalan hírnevet szereztek maguknak, evégett engemet és az egész világot tévedésben tartották (ahogyan még ma is) éspéldául én, a cselekmény elkövetésével okozati összefüggésben, a fent nevezett divatos ruhadarabok ellenértékével elég nagy anyagi kárt vagyok kénytelen közvetlenül viselni.

Kérem a tisztelt Nyomozóhatóságot feljelentésem alapos vizsgálatára, az abban foglaltak teljesítésének mielőbbi előmozdítására.

Kérem továbbá nevezett Sándor, József és Benedek nevének felülvizsgálását a melegebb időjárás meghozásának vonatkozásában.

Továbbá javaslattal élek Gedeon, Zalán és Árpád személyek felkérését azügyben, hogy a jövőt tekintve biztosak legyünk a hőmérséklet emelkedésére.

Kelt: Helyben, a mai napon

Tisztelettel: Én (saját magam)

…mert én nemcsak kíváncsi, hanem tanácstalan természet is vagyok…

Tartanék én egy faja kis közvéleménykutatást. Merazjó…

Az utóbbi időben rendszeresen előfordul, hogy egyesek megjegyzik, hogy a blogomnekem nevű agyfolyásomat úgy elolvasnák könyvként is. Merazjó…

Merakkor elő tudnák venni bármikor, fellapoznák, elolvasnák, polcra tennék, mutogatnák – miazmás. Hogy ez milyen kifacsarodott értékrend részükről, azt csak találgatni tudom.

Ugyanakkor mások meg inkább azt mondják, hogy haggyammáazegészet a fenébe, épp elég, hogy ebben a formában terhelem lefelé a világhálót – épp elég, hogy internetikusan olvasgatnak.

Énmeg ilyenkor állok, mint aki tudja, hogy mi a stájksz, és nézek ki okosan a fejemből, hogy most akkor ezt most hogy legyen. Merugye dönteni azt nem tudok…

Úgyhogy itten és mostan kérdeznék én mindenkit, nagyonszépen, hogy akkor mi legyen? Valóban ki kellene adnom ezeket a kreálmányokat könyben is?

…csak azért kérdem, mert ha elég sokan szeretnék, akkor najólvan-legyen alapon, kiadatom könyvként is…

Úgyhogy bárakármilyen formában jelezzétek nekem, hogy mi legyen.

...

Legyen könyv, vagy ne legyen?

...

Már úgy közvéleményügyileg…