Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó – tartja a közismert mondás. Hát, most akkor betartom én is azt, amit ígértem.

Tavaly év elején, pontban január nyolcadikán a következőket találtam mondani (illetve írni): „Nakéremtisztelettel. Ha a legközelebbi bejegyzésem is legalább olyan népszerűségnek örvend majd, mint az e heti (19 óra alatt 488 olvasás), akkor fogom magam, és mindezeket szóban is előadom az egyik sztendápkámediben ...aztán vagy én bánom majd meg, vagy mindenki más.”

Szerintem nagy meggondolatlanság volt ez a kijelentés a részemről, hiszen azóta jópár olyan bejegyzést kreáltam, ami legalább ilyen népszerűségnek örvendett. Enyhén szólva…. mert nemhogy az ötszázas olvasást, de még a hétszázasat is túlléptem nemegyszer, sőt, egy esetben nyolc híján megvolt az ezer megtekintés is negyvennyolc órán belül.

Szóval, fülemfarkam behúzva sunnyogtam mindeddig, nehogy valaki is számonkérje rajtam, hogy mit is ígértem.

Nos, eddig ez be is jött.

…csakhogy…

Pont a mai napon láttam egy felhívást a komediszentrálon, hogy – idézem – feltörekvő sztendapkámediseket keresnek, és hogy lehet jelentkezni, ha valaki úgy érzi, hogy tud mesélni vicces sztorikat.

Fogtam hát magam, bekopogtam a szeretett szomszédnénimhez, és megkérdeztem tőle, hogy vajon tudok-e mesélni vicces sztorikat… pár másodpercnyi gondolkodás és nagykerekszemekkel való nézés után azt mondta, hogy igen, biztos tudok én mesélni vicces sztorikat, főleg, ha kérdezi valaki, de ha nem takarodok el tüstént a halálvéreresbalbokájába, akkor szanaszerteszéjjel veri a hátamon a sinkófát.... 

...a válaszát biztatásnak vettem, márcsak azért is, mert pontosan tudom, hogy annyira, de annyira szeret engemet...

Úgyhogy a mai napon jelentkeztem erre az egész mizériára…. sok bonyolult kérdés nem volt a kérdőíven: név, született hol és miért, ímélcím, telefon, nomeg nem mellékesen egy kis iromány, ízelítőnek a sziporkázó humorszelencéből.

Nahátkérlekalássan, én kiválasztottam egy bejegyzést a blogomból, jól bemásoltam, és elküldtem nekik…. melyiket, melyiket, nem mindegy?! Najó, legyen gyereknap, elmondom: a Bacchus-t. Az olyan kedvencemnekem….

Hogy jól tettem-e, vagy sem, az majd kiderül. A zsűri majd választ, aztán ha jónak találja azt, amit csinálok, akkor majd megnéznek személyesen is. Mondjuk lesgyanús, hogy személyesen már nem lesz olyan varázsom, mint itt a betűrend szerint, de hát kitudja…

…és már csak azért is érdekes lesz a dolog, mert majdan az interneten szavazhat a közönség, hogy melyik előadó a legjobb… úgyhogy ha odáig eljut a történet, akkor nyugodtan szavazhatsz éppen Te is, ha engemet szeretnél teljes terjedelmemben látni valahol. Úgyhogy ha ki szeretnél fütyülni, vagy meg szeretnél dobálni paradicsommal és/vagy tojással, akkor tudd, elengedhetetlen az, hogy ott álljak előtted – úgyhogy még egy ok, hogy rám szavazz majd akkor.

…

…

Hogy mi lesz majd belőle?

Ki tudja…

Szerény személyem hajlik arra a verzsönre, amit spanomnekem irányzott elő a tavalyi fogadalmam kommentjeként: „Az se lenne rosszabb, mint egy jó Mónika show…”

…illetve ahogy már mondottam: vagy én bánom meg, vagy mindenki más….