...nakérem10telettel...

Közkívánatra megjelent a könyvemnekem...

Mondanám, hogy olvasd el, de már elolvastad - hiszen a tartalma itten van leírva, ezt pedig olvasod szorgalmasan.

De ha mégis úgy véled, hogy jobb érzés egy könyvet olvasni a kényelmes fotelban ülve, mint görnyedt háttal bámulni a monitort, akkor... nos, akkor itt a lehetőség: olvasd el a könyvem.

...

...

...najó, de csakazért, mert így szokás: itt van belőle egy részlet, rögvest az ötödik oldalról:

...

…miért is?

…a kötelező és megkerülhetetlen kérdés: Miért is írtam meg ezt a könyvet?

Őszintén? Fogalmam se nem van… de tényleg. 

Alap, hogy amikor néhanapján összejöttünk a spanokkal, ment (és a mai napig megy) a sztorizgatás – kivel mi és hogyan történt. Nem nagy csoda ez, Nálad is így szokott ez lenni, ne tagadd. Viszont mikoron már sokadjára röhögte szét az agyát az éppen aktuális beszélgetőtársaságom, az egyik nagyonokos valami olyasmit mondott nekem, hogy dejólenneezt leírnom, hogy más is olvashassa… nosza, én meg voltam olyan hülye, hogy az internetikus világban belekezdtem a blogomnekem elnevezésű agyfolyásomba.

Nem nagy kaland – csupán leírtam olyan dolgokat, amik megtörténtek velem, olyan dolgokat, amiket ha a baráti társaságban elmeséltem, jókat röhögtünk rajta. Meg amúgy is mindenki blogolgat manapság – nehogymá pont én maradjak ki ebből.

…és mit ád az ég: a jónép meg elkezdte ezt olvasni. Hogy miért, azt nem tudom, mert nemigen hirdettem sohasem. Valszeg egymásnak adták az infót az emberek, hogy tefigyu, vanezaizé, eztolvasdel, merezjó… hát, ha valakinek ez jó, ám legyen. Bár mondjuk a baromságra mindig is vevők voltak az emberek. Ésamikor már sokadjára tette közzé az origó pont hu, akkor meg pláne biztos voltam abban, hogy a baromságra mindig is vevők lesznek az emberek…

Aztán persze, ahogy egyre több bejegyzés született, egyre gyakrabban hallottam, hogy miénemadomki könyvben. Énmegugye  vagyok olyan hülye, hogy könybe foglaltam mindezt.

De mielőtt dobnál egy vastag hátast: nem olyan bonyult ez. Kontrolcé - kontrolvé, és uppsz, kész is a kézirat…. nem fogom mégegyszer bepötyögni a gépbe azt, amit már egyszer leírtam. Ott volt a blogomban, fogtam, kimásoltam, oszt’ jóccakát. Ennyi. Nem több – de nem is kevesebb. Najó, azért kiválogattam belőle azt, ami nekem is jobban tetszik, így egy cseppett szűkítve lett a dolog – de még mindig maradt benne annyi, hogy egy könyvrevaló kijöjjön belőle…

Milyen történetek ezek? Huhhh…. hát ezt nem tudom elmondani, még akkor sem, ha nagyonszépenkérnél. Mindenfélék. Az élet mindenféle területéről. Egy közös van bennük csak: mindegyik valós, mindegyik megtörtént. Persze, néhol a neveket átírtam, mert kell a balbokámnak egy per a nyakamba, hogy eztésezt megsértettem vagy mittudomén, rágalmaztam, vagy bárakármi – de a történetek lényegi részén ez egy cseppet sem változtat.

Hogyanírok, mikéntírok? Majd meglátod… ez nem a kézírásom, tehát nem csúnya, a szavaim viszont az enyémek, nem mesterkéltek. Így beszélek mindig, aki ismer, tudja: peppenként én másként vagyok agyilag bekötve. Hogy ez mit is jelent pontosan, azt majd kitalálod hamarást.

…

Nnnno…. hát, sokmindent nemtudtálmeg szerintem. Úgyhogy visszakanyarodva az elejéhez: miért is írtam ezt a könyvet?

…öööö…. akkor ez jó ötletnek tűnt. A végén meg majd megmondot Te, hogy tényleg jó ötlet volt-e, vagy sem.

Üdv: Én, Saját Magam

...

...