…merugye némelyik ló mindegyik egyforma…

Mozi, multiplex – sokjófilm, teltház. Sorbanállás, kígyózva, ahogy kell.

Merugye nemlehet mindig a könyvtárba menni, kell néha másféle kultúra is az agynak.

Állunk ott spanommal nagy vidáman, emlegetve a kis pénztáros csücsörikigádzsik nemesebbik felét, hogy hogy a .csába nem tudnak egy cseppet jobban haladni. Jobb esetben akkor sem kerülünk idejében sorra eben a kiszolgálási ütemben, mikor a tervezett megtekintenivaló film elkezdődik.

De hát így van ez mindig, valszeg még egy darabig így is marad. Sorbannállás, csigalassúság.

Készülünk is rá rendesen minden alkalommal.

Kóla már a kézben, hogy azért szomjan ne haljunk a nagy várakozásban, a pupillánkat meg nem a végtelenre fókuszáljuk, hanem az előttünk álló népek garmadájára.

…éspersze van is látnivaló mindig is…

A sok műmájer agyongyúrt csávó mellett minduntalan ott domborít egy ciccccababa, és mi ezeket ilyenkor jobb híján jól megszakértjük – szigorúan csak azért, hogy ne unatkozzunk.

Pedig hamar eljön az idő, hogy rájuk ununk…. mert mindegyik cicus egy a százezer közül. Lassan már tényleg nem érdemes rájuk vetni egyetlen pillantást sem.

Trendi kis rucika, aligvalami rajtuk. Pirinyó kistáska, amibe még egy igenminiatűr zsebkutya sem férne bele. Okosteló, szigorúan ájfon, más nem is lehetne. Hakell-hanem, szelfi ezerfelé, utána meg a pöttyögés az instára vagy a fészre. Bodorséró, aztsenemtudni, hogy mi az eredeti hajszíne, szemöldök óne, a borotvált homlokukra filccel rajzolt széles ív. Vakolat annyi a fején, hogy megmosdva még az anyja sem ismerné meg. Az elkapott szófoszlányok alapján eszük annyi, mint egy marék molylepkének, nekik még a szimbóleum is a riviréria, bömösön kívül maszkimum egy mergába hajlandóak belecsüccsenni – kérdés, hogy a sofőr mennyi fuksszal bír. Szóval, mindegyik egy a százezerből. Ahogy mondják: némelyik mind egyforma. Mi is csak annyit nézünk meg rajtuk, hogy melyiknek jobb a farosszériája…

Viszont most volt rajtuk kívül egy igazi látni- és hallanivaló is…

Nem sokkal előttünk állt az illető, aki hamarást szemet szúrt nekünk. De még hogy állt! Mint egy megelevenedett gránitszobor…

Hamar nem lehetett nem észrevenni. Hirtelen ránézésre semmi exra, csak úgy van. Viszont nem tudod róla levenni a szemed… hidd el, nem. Mer én se nem tudtam…

Semmi mesterkélt izémizé, maga a megtestesült valóság. Semmi kivagyiság, mégis, tudod, hogy ez nem egy sziszamisza, hanem egy makka, de a javából. Kapott is szemmelverést eleget mindenfelől… itt biza nem volt igaz a mondás, hogy némelyik mind egyforma. Ez nemvolt egyforma, de nagyonnem…

Mondom, csak úgy állt ott, és volt. Nem magában, hanem barátnővel – de az úgy eltörpült mellette, hogy szinte észre sem vettük, pedig az is verte a kilencésfelet a tízes skálán. Igazi tájidegen lények voltak ott mindketten a sok műcsaj mellett.

…na és a hangja…. az az igazi búgó, mély, választékos stílusú…. aki még egy kombinált békávéjegyet is úgy tud kérni, hogy ellenőr legyen a talpán, aki ellenőrzés után széttépi neki.

Nem messze állt, úgyhogy akarva-akaratlanul hallottuk, mit beszél a telefonon.

Élmény volt….

- Igen, igen, már itt vagyunk – búgta bele a telóba. – Persze, sokan vannak. De kivárjuk.

Az a hang…. hát, lettem volna a vonal végén, mit nem mondjak. Vagy lettem volna telefon, úgysem az almás fajta volt a kezében.

- Tudod, hogy nem szeretem az akciófilmeket – mondja tovább mosolyogva. – Inkább ezt a kosztümös filmet nézzük meg. Ehhez jobban van most apetitusom.

Drááááágakenyér…. apetitus…. kosztümös film….

Egyből levettük, hogy itt bizony nagy a kontraszt. Nem divatspiné, ez lejött elsőre. A szava, a hangja, a mozdulatai arra engedtek következtetni, hogy ez bizony egy igazi puma, a vadabb fajtából. Tudja, mit akar, és még esze is van. A divatfilmek helyett inkább néz egy történelmi jellegű műsort, így is pallérozva elméjét.

…lassan kezdtünk magunk alá csokizni…

Néztük is sebesen, hogy melyik filmre is kéne nekünk bemenni, csakhogy a közelében maradhassunk.

A kínálat nem volt túl nagy, a halmaz kezdett szűkülni. Autósborulós, csihipuhikarate, meg az új lovas film… hát, csak az utóbbi lehet, amire kívánást érzett őnacccsága. Hamarást el is döntöttük, hogy nekünk is azt kell megtekinteni.

…

…de csakhamar rá kellett döbbennünk, hogy ez a makka is csak olyan, mint a többi szisza ott a sorban. Csak ennek a lubárénál cseppet jobb volt a külcsín, de a belső az ugyanaz maradt…. nóperc alatt rájöttünk, hogy ez is csak egy olyan, mint a többi százezer. Csak kicsit másként néz ki… de attól még beletuszkolódott a némelyik mind egyforma kategóriába…

…

…mert (köbö másik húsz emberrel egyetemben) hallottuk a telefonbeszélgetés végét is…

…

- Igen, igen, az a magyar lovas film az, a Kincsem – igazolta vissza gondolatmenetünket a telefonba. – Nem, nemtudom pontosan miről szól. Annyit tudok csak, hogy az Óverdóz a főszereplő..

…

…

…aztarohadtmocskosrohadtbüdösmocskosrohadt….

…

…

Röpke másodpercekig tartottuk magunkban a röhögést… de végül nem bírtuk tovább.

Könnyezve, taknyunk-nyálunk összefolyatva visítottunk, majd végül kiálltunk a sorból.

…

Azaddig okés, hogy ló mindkettő, azisokés, hogy magyar a vonatkozás, dehát a kettő között van jópár év… éshamég ez sem lenne gyanús, galambom, hát más a nevük is! Az egyik Kincsem, a másik Overdose!!!

…

…

Szóval, tényleg van olyan, hogy mesterséges intelligencia. A saját szememmel hallottam…

…

…

…és persze végül mozi helyett megintcsak egy könyvtárban kötöttünk ki…