blogomnekem

Mert olyan nincs, hogy valami csak arra való, amire kitalálták….

Holnap lesz itt a környékünkön egy íjászos-nyilazós fesztivál, és megkértek engemet is, hogy legyek már olyan kedves és szíves, jelenjek már meg teljes terjedelmemben ezen a rendezvényen. Hogy ez most kinek és miért a becsípődése, hogy szeretne engem is a nézők között látni, azt nem tudom. Azt meg pláne nem tudom, hogy miért pont a szervezők mellé kértek fel, úgy, hogy köztudomásúan és csoportban tevékenykedni csak akkor tudok, ha enni és/vagy inni kell. Bár, tavaly is meghívtak arra a bizonyos íjász világbajnokságra…. úgyhogy talán jogosan kezdem aztat hinni, hogy az íjászok valamiért rám vannak kattanva.

De mindegy is, ez egy más tészta.

A lényeg a holnapi nap. Íjászat 24órán keresztül. Hagy ne térjek már arra ki, hogy szerintem ez baromi sok, de hát nem én vagyok az értelmi szerző, én csak megyek, ottleszek, és kész, ennyi, díszmenet. A lényeg – és itt van a hangsúly elásva – lesz majd éjjel tüzes lövészet is.

Tüzes lövészet…. nnna, hát én arról semmit se nem tudok, úgyhogy kaptam is fel a telefont gyorsan, hogy magyarázzák már el nekem, hogy mi is az a tüzes lövészet. Kaptam is nyomban az infót: hát az olyan, mint régen, mikor a harcosok egymásra lőttek nyílvesszőkkel, csak a nyílvessző meg volt gyújtva, hogy majdan a kilövés után célba érve elősegítse ezzel az ellenséges harcosok és/vagy várak-falvak-disznóólak lángra lobbanását. Nnnna, így már rögvest meg is értettem.

Szereztem is hamarjában egy faja kis nyílvesszőt, és kezdtem azon agyalni, hogy ebből most hogyan lehetne tüzes nyilat fabrikálni…

A gugli jóbarát, van rajta minden hasznos infó. Kábé fél éve vettem észre, hogy nem csak a felső- és alsóruházat nélküli hölgyemények képeit és videóit keresi meg rohadt gyorsan, hanem meg tudom rajta nézni azt is, hogy pölö milyen idő lesz a jövő héten a Dunántúlon. Bár, ami igaz, az igaz, utóbbi infó annyira nem hoz lázba, mint azok a birkózós videók…. nade mindegy.

Szóval, rágugliztam, hogy tüzes nyíl.

Baromi egyszerű. Egydarab nyílvessző, a végére némi könnyen gyulladó anyag, és kész is.

Nosza, mondom magamnak, rittyentsünk is csak egyet gyorsan! Hagy lássák a népek holnap, hogy én milyen felkészült vagyok ebben is!

És mint mindig, a gondolatot elhatározás követte – majd pedig a tervezés, és a kivitelezés megkezdése.

…és mint mindig, a problémák is itt kezdődnek velem…

A nyílvessző adott volt ugye, most már csak valami könnyen lángra lobbantható matériát kellett eszkábálni a veszélyesebbik végére. Törtem is a fejem rettenetesen, hogy mi is lenne a legmegfelelőbb…

Aztán kipattant a homlokomból az Isteni szikra….

Hiszen én süldőkoromban legalább hatszor megnéztem a Rambó összes epizódját, sőt, még egyéb más kommandósfilmeket is, úgyhogy van némi fogalmam a túlélési technikákról. Namegpersze pár éve (najó, jópár éve) voltam egy kisebbfajta túlélőtáborban is, és az ott lévő ismereteim nem csak arra terjednek ki a mai napig, hogy az erdőben éjjel mocskosrohadthideg van…. Így például a tűzgyújtási ismereteim messze meghaladják a gázrezsó beizzításának képességét.

Mert mi kell a túlélőnek a tűzgyújtáshoz? Gyufa. Vagy öngyújtó. Vagy szikravető. Vagy valami. Nade mit gyújt meg vele először? Tampont. Igen, kapaszkodj meg: tampont. Az könnyen szállítmányozható, kis helyen elfér, ha szétszeded, elég nagy felületű, és nem utolsósorban baromi könnyen lángra kap. Nem véletlenül tartozéka egy doboz tampon minden valamirevaló túlélőnek….

Épp volt némi ráérő időm a melóhelyen, így nekiláttam hát a tüzesnyíl elkészítésének. Okés, valszeg annak idején Taksony vezér nemigen tampont szerelt a nyílvesszejére a másik tűzbe hozásának céljául, de mentségemre legyen mondva, én már civilizáltabb vagyok, és nem is egy falut akarok lángra lobbantani. Úgyhogy a tampon pont karaj lesz a nyílnak a vesszejére ezen célból. Persze, a vasár- és ünnepnapi túlélő hátizsákom otthon hagytam – így hát tampon az nem volt nálam. Mit volt mit tenni, átballagtam a kisboltba, hogy vegyek egy dobozzal.

…

…

A sarki kis vegyesboltban volt minden, ami egy sarki kis vegyesboltban kell, hogy legyen. Élelmiszer, vegyi áru, olvasnivaló, illatszer. Meg szerencsétlenségemre két hölgy: egy eladó, és egy vásárló.

Mondjuk én nem vagyok az a könnyen zavarba jövő fajta, de tampont azt azért még nem vettem soha életemben. Valahogy mindig volt otthon, főleg azon hetek előtt, mikor mindenért ment a hiszti. Igen, egy idő után kezdtem is félni ettől a fehér kis hengertől, mert ha megláttam a fürdőszobapolcon, tudtam, egy pár napig áll a bál – függetlenül attól, hogy van-e rá ok, vagy sem. Úgyhogy a túlélőzsákomba is úgy került, hogy fogtam otthonról egyet, és eltettem magamnak…. de venni még soha nem vettem.

Szóval, álltam ott a pultnál, és kezdtem magam úgy érezni, mint siheder koromban, mikor az első óvszert megvettem magamnak. Akkor azt hittem, hogy mindenki engem néz – pedig nem is. Csak én hittem. Bezzeg most: mikor tampont kértem, azt hittem, mindenki engem néz – pedig de. De nagyon.

- Csókolom, egy pár darab tampont szeretnék kérni – kezdtem a vásárlást.

A néni nézett egy vastagat. Az okés, hogy a mindennapi kenyeremet mindennap ott veszem meg nála, de tampont még soha nem kértem. Meg szerintem úgy nagy általánosságban még egy férfi sem kért… úgyhogy egy röpke pillanatra nagyobb zavarban volt, mint én.

- Darabot?!  – hüledezett – dobozra van csak….

Okés, beljebb vagyok, most már azt is tudom, hogy dobozban adják. Plusz egy infó: pipa. Ettől függetlenül sokkal beljebb nem lettem.

- Akkor egy dobozzal kérek.

- Rendben. Milyet adjak?

Nabaz+…. mittudomén… - gondoltam magamban. Okés, azt vágom, hogy az űrméretek igen változatosak, mert mesélték már nekem, hogy az űrméretek igen változatosak, de hogy-hogy milyet? Azt hittem egyszerűbb lesz a vásárlás…

Az üzletben leledző másik hölgyike, aki közben a vásárlását intézte, egyre jobban kezdett fülelni felénk. Valszeg életében nem hallott még hasonló kellemetlen diskurzust.

- Melyiket…. hát nem tudom – vakartam a hajam helyét. – Milyen van?

Talán itt rontottam el igazán. A gugli nóperc alatt megmondta volna, hogy extrataccs, vagy szilkepil vagy tudomisén milyen típusok vannak, énnekem meg csak be kellett volna mennem, és vennem egy olyat. Erre, én barom, csak annyit tudtam, hogy tampo kéne nekem….

- Mutatom milyenek vannak – mondta az eladónéni, és pillanatok alatt a pultra tett öt vagy hat dobozzal belőle.

Újfent nabaz+…  nekem aztán mutogathatja, hogy milyen, meg hogyan, nekem aztán édesmindegy. Éreztem, hogy kezd a fizimiskám kicsit sápatagabb lenni, meg amúgy is, elég volt már a kellemetlenségből, úgyhogy gyorsan rövidre kívántam zárni a vásárlást.

- Mindegy milyen – mondtam végül. – A lényeg, hogy minél vastagabb, és minél olcsóbb legyen.

…

…

A két néni egyszerre dobott egy hátast.

Eleve már az egy kisebbfajta sokk volt nekik, hogy egy én, férfi létemre tampont akarok vásárolni, de az általam említett kritérium hallatán végképp ledobták a láncot.

Szegénykém elkezdte mondani, hogy ez ilyen sima, emez ilyen bordázott, az ilyen anyagú, amaz ilyen stílusú…. de engem ismételten csak az érdekelt, hogy melyik a vastagabb, ergo nagyobb térfogatú.

Pár perc kellemetlen beszélgetésbe azért belekerült, mire valóban meggyőztem az igényeimről.

…

…

Kiválasztottam, eltettem, elköszöntem.

Kicsit leegyszerűsítve, így, ebben a sorrendben.

…

…

…a két néni még szerintem azóta is agyal…

…

…

A baj csak az, hogy vacsira kellene három zsömle.

…de ma már nem merek átmenni vásárolni..