… a határozott fellépés sokmindent megold…
Van egy spanomnekem, a Tibike. Jógyerek, hímez rendesen Ő is, hakell hanem.
Rendszeresen látogatunk mindenféle hímzőversenyeket, hogy megmutassuk, kié is a legszebb öltés szélesevilágon.
Sok éve így van ez már, írtam is az ilyen jellegű találkozókról párszor.
…
Egy pár éve történt, hogy Tibi megintcsak egy ilyen versenyre látogatott.
Ami önmagában nem lett volna furcsa – de ott olyat tett, ami miatt igencsak híres lett.
…
A megmérettetés nulladik napján – mint az egy igazi béközéphez méltó – már ellátogatott a helyszínre. Aklimatizálódás, vagy mi végett… kisetudom mondani. A lényeg, hogy már előző nap ott leledzett a verseny helyszínén – többedmagával persze.
Köztudomású, hogy egy hímzőversenyen a verseny előestéje az igazi transzcendentális élmény. Nem is akárki csatlakozhat olyankor a keménymaghoz, de aki ott van, az tudja, hogy az azért ottvan.
A szállások lehetősége ilyenkor igen széles skálán mozog: az igényeknek megfelelően valaki az allinklúzív ellátású hoteleket kedveli, van, aki csak egy kolesz szobát bérel, és van, aki sátorozik. Kinek mi a legmegfelelőbb ugye…
Tibike ilyenkor rendszerint a sátort válaszototta. Nem feltétlen az igényesség miatt, sokkal inkább azért, mert így reggel nem kellett korán kelnie, és ahogy a sátrából kilépett, hopp, már ott is volt magán a versenyen.
…nem volt ez másként akkor sem…
Leutazott a helyszínre a szokott módon. Leült a szervezők mellé, a szokott módon. Belelapozott egy könyvbe, a szokott módon. …a sátrát viszont nem verte fel, mint a szokott módon…
A helyszín egy vidéki kis tanya volt, oda sikerült a rendezvényt leszervezni. A maga nemében tökéletes: a világ zajától és forgalmától egy kicsit odébb esik, mégis elérhető távolságban van mindenkitől. Az, hogy a területen mindenféle lábasjószág is leledzik, az semmi gondot sem jelet – legalább a városi népek testközelből is láthatják majd, hogy a tej bizony nem a dobozból való, és a húsvéti sonka is szélesebb egy kicsit, mint a vákuumcsomagolt verzió.
Ahogy ültek és beszélgettek, egyszercsak megjelent a hímzői társulatnál három vagy négy idegen ember, és bekapcsolódtak a bekapcsolódnivalóba. Messziről lerítt róluk, hogy ezek nem azok az egyszálbelű konditeremben tápozott városi ficsúrok, hanem kőkemény tanyasi legények, a határozottabb fajtából.
…alapból nem lett volna ez nagy baj, hiszen a hímzők kedves emberek, mégha ezt nem is mindig mutatják ki. Hanem az újonnan érkezők gulyások voltak, akik alapjából kedves emberek, mégha ezt nem is mindig mutatják ki. Viszont egy olyan beszélgetésben, ahol a hímzők vannak javarészt, ott biza más ember nemigen fér meg sokáig, hiszen ki nem mondott tény, hogy kétféle ember van a világon: a normális, aki hímez, és az összestöbbi. Persze, a gulyások képzeletbeli nagykönyvében is le vagyon írva: van a gulyásember, meg az összestöbbi.
Nakérlekszépen, eltudod képzelni, hogy milyen diskurálás folyt ott…. mindegyik húzta ki magát büszkén, olyannyira, hogy a másik felekezet résztvevői tudják, érezzék, hogy másik nem igazi ember. Persze, csak annyira húzták egyenesre a derekukat, hogy azért semmiféle fizikai kontakt az ne legyen – de azért csak érezze már a másik a törődést.
…elolvastak pár könyvet, kiértékeltek egy-két novellát – mitragozzam. Így értelemszerűen mire az esszék megírása következett, már csudajó barátságban volt a gulyás a hímzővel.
Ám hamar eljött a takarodó ideje… felállt az asztaltársaság, tértek nyugovóra mindannyian.
Tibi haverom, akiben hatalmas tapasztalás volt már meg akkora, a helyi erőktől kért útbaigazítást:
- Hova verhetném fel a sátram, hogy ne legyek reggel útban senkinek?
- Mindegy, tesvérem – szólt az egyik gulyás. – Ahová tetszik. Csak a karám oldalába ne, mert ott nem lesz jó helyen.
…
Miután szétszéledt a társaság, Tibcsi fogta a cókmókját, és helyet keresett magának.
Alapból egyszerű művelet lett volna ez, csakhát kicsit megművelődött az elmúlt pár órában, így hát mire megfelelő helyet talált volna a sátrának, már cseppet navigált a lábán. Dehát férfiból teremtette Őt a Jóisten, nehogymá egy ilyen kis feladat kifogjon rajta! …kibontotta hát a sátrat, és elkezdte fellállítani…
…és akkor vette észre, hogy éppen pont a karám mellett van, ott, ahová az egyetlen tiltás vonatkozott…
Elmormolt a foga között pár szitkot, hogy miért pont oda nem telepedhet pont, de hát Tibink ugye jóravaló fajta volt világéletében, hallgatott hát a szép szóra. Fogta, átmászott a karám gerendái között, és kiszámolt jó bő tíz lépést – majd végül komótosan felállította a sátrát.
Abban a hitben hajtotta álomra a fejét, hogy teljesen rendben van minden, eső sem esik, és a kapott instrukcióknak megfelelően nem a karám mellett leledzik.
…
…
Durmolt Tibi rendesen, ahogy csak bírt, jókedvvel, bőséggel.
Hanem aztán a sátor oldalából motoszkálást hallott. Kis neszezést, amit kisvártatva erőteljes sátorfal-ütögetés követett. Igencsak nyűgösen dörgölte ki az álmot a szeméből hősünk, és első gondolata az volt, hogy a sátor szövetfalán keresztül bérmálja meg az elkövetőt egy szekercével.
(…kis lábjegyzet gyanánt: Tibit nem nagyon nyújtotta meg a Teremtő. A százhetvenet is épphogy elérte, cserébe viszont egyáltalán nem kapott se széles vállat, se boltozatos mellkast. Nem is másért becézte a bennsőbb haveri galeri Tibikének… Viszont volt neki olyan tekintete, hogy ember legyen a talpán, aki pár másodpercnél tovább a szemébe mert nézni – joggal feltételezte bárki, hogy ebben a kis emberben van olyan tűz, ami felperzseli még a poklot is. Persze, persze, mint már említettem volt, Tibi jógyerek, nemárt senkinek – de ha kihozták a béketűrésből, ott kőkövön nemmaradt. Kevés luxus volt, amit megengedett a maga irányába a többiektől, és abban egyáltalán nem szerepelt az, hogy az éjszaka kellős közepén negédes álmából bárakárki is felköltse. A Tibike ilyenkor nagyon nyűgös tudott lenni…)
- Miaqrvanyádatakarsz, takaroggyámá – szólt ki Tibi a sátorból kevésbé kulturáltan.
A kinti zajongás kicsit elhallgatott a határozott szó hallatán – de csak pár pillanatra, aztán ugyanott folytatódott, ahol abbamaradt.
A verbális figyelmeztetés nem használt, ezt könnyen észrevette Tibcsi. Kénytelen volt hát keményebb és határozottabb eszközökhöz folyamodni.
- Tevagyaz Joci?! – kiálltott, miközben kifelé hántolta magát a hálózsákjából. – Kimegyek baz+, széthúzom a szádat mint az ekszpanderrugót!
…és azzal a lendülettel tépte föl a sátor cipzárját, hogy a szófogadatlan delikvenst egyszer és mindenkorra helyretegye.
Azonban Tibit nem várt látvány fogadta odakint.
Olyasmi, hogy hirtelen köpninyelni nem tudott.
…de olyannyira, hogy lemeredt mint egy szobor…
…
…
Ugyanis egy hatalmasra nőtt szarvasmarha nézett vele farkasszemet.
…
…
Tibi nóperc alatt helyrerakta az agyában a dolgokat.
Hamar átlátta, hogy mivel tanyán van, így teljesen normális dolog az, hogy ha az adott helyen egy marhával több van a kelleténél.
És miután lenyugodott, hogy tényleg nincs ember aki Őt fel meri költeni az álmából, nyugodt, már-már becéző hangnemben szólt a behemót állatnak:
- Nnnna, mennyéinnen szépen el – és hogy mondandójának határozottabb nyomatékot adjon, két tenyerét nem túl erősen csapdosta össze a jószág orra előtt.
– Mennyé, mennyé, mennyé…. úgyúgy, szépen! – terelte egy kicsit arrébb. – Úgyúgy, szépen!
Majd mikor látta, hogy az álmát megzavaró négylábú tényleg odébbállt, komótosan visszabújt a vackába, és folytatta pihenését.
…
…
Tán a legédesebbet álmodhatta Tibi, mikor visszafojtott kiáltásokra lett figyelmes.
- Tibiii! Tibiiiiii! – hallatszott odakintről.
Ügyet sem vetett volna rá, de pár pillanat múlva ismét hallotta:
- Tibiiii! Kejjjééééfel nagyongyorsaaaan!
Tibi a legkülönfélébb válogatott szitkok között kászálódott föl ismét. Nemigen tudta felfogni, hogy hogy történhetett meg pont vele az, hogy egyazon éjszaka kétszer keltik föl. De mivel látta a sátorponyván átszűrődő kelő nap sugarait, így inkább úgy döntött, hogy ennek az éjszakának már úgyis mindegy, felkel, legalább nyugodtan megkávézik.
Komótosan kimászott hát a sátor elé, majd ott leült, és szép kényelmesen húzta föl a lábbeliét.
Akkor vette csak észre a vele szemben, a karám túlsó oldalán lévő egyént.
…hirtelen meg sem ismerte. Majd pár pillanat múlva rájött, hogy ez a tegnap esti egyik gulyáslegény – aki valami miatt most igencsak ijedt képet vág.
- Tibiii! Gyerekionnan baz+ de qrvagyorsan! – suttogta felé.
Tibi persze nem értette a dolgot.
Okés, nagyon reggel van még, és nyilván azért sápadt még egy kicsit a fiatalember, mert még nem ivott kávét. Suttogni meg biztos azért suttog, mert sokat énekelt este, és elment a hangja.
- Mingyámegyek, csak felöltözök – válaszolt, majd visszafordult a sátra felé, hogy az ingét magára öltse.
- Haggyadmá a f.szba a gönceid, gyerekifelé! – jött a válasz suttogva.
Tibinek ekkor már kezdett neki gyanús lenni ez a suttogás. Kivette ugyanis a hangsúlyból, hogy ez nem az az elment hang, hanem ez egy igencsak rémült hang.
Csodálkozva hátrafoldult – ekkor látta meg, hogy még további három egyén közeledik gyorsan, de roppant óvatosan és halkan a karám felé. Megismerte bennük az előző esti gulyásokat. ….de most valahogy ezek is nagyon, de nagyon félős tekintetet mutattak.
….Tibike persze nem értette a dolgot… tegnap este előadta magát itt mind a négy csávó, sztorizgattak, hogy ők milyen kemények, hogy eztésezt meg aztésazt tették és teszik napmintnap a marhák, ésők mindig legények maradtak a talpukon, megyhogy a versbéli Toldimiklós hozzájuk képest kiscsoportos ovodás – mostmeg ott csüngenek a karám gerendáin mind a négyen, és úgy néznek ki, mint akik várják a halált.
- Jóvammá, megyek, megyek – mondta nekik végül teljes nyugalommal. – Beizgultok itt nekem kora reggel.
Azzal a szokásos nyugodt lépteivel haladt a gulyáslegények felé.
…
…
Mikor aztán átmászott a karámon, közrefogták mind a négyen.
- Nemelpofáztam baz+, hogy ne a karám mellé verd a sátrad?! – kezdte az egyik.
- Börtönbe akarsz minket csukatni?! – kontrázott a másik.
... Tibcsi vakarta a fejét….
- Hát nem is a karám mellé vertem a sátrat – válaszolta nekik. – Nemlátod, hülyegyerek?! Legalább tíz méterrel arrébb van a karám falától!
…egymásra nézett a négy gyulyás. Látszott rajtuk, hogy még nem sokat volt dolguk idiótákkal…
- De koma! Te a karámBA állítottad a sátrat! – üvöltöttek rá.
- Igen, és? – kérdezte Tibi.
- Baz+, azt a bikát még etetni se merjük, csak innen kintről dobáljuk be neki a takarmányt! Ez vadabb, mint az ördög!
…majd kissé lenyugodva töviről hegyire elmesélték Tibinek, hogy mi is a szitu…
Történetesen, hogy az említett saccper kilencszázkilós bikát nemrégen hozták a tanyára, tenyésztési céllal. Viszont olyan vad volt őkegyelme, hogy nemhogy tehenet nem mertek a közelébe vinni, hanem még az edzett acélnál is keményebb, válogatott gulyások sem mertek a közelébe menni. Már szó volt arról a napokban, hogy kénytelenek lesznek az állatorvossal elaltatni, és valahová máshová elvinni, mert embernincs a földön, aki bírna vele. …épp ezért mondták az est folyamán újsütetű komájuknak, Tibinek, hogy mindegy hová cuccol, csak a karám közelébe ne – erre Ő meg pont bemegy abba a karámba BELÜLRE, ahvá az elmúl hetekben élő ember még nem tette be a lábát…
…
…
Tibink meghallgatta a sztorit, majd együttérzően hümmögött egy párat.
- Értem – bökte ki végül. – Akkor ezek szerint ez boci ébresztett fel az éjjel.
A gyulyások ott helyben hordtak ki fejenként három hátsófali infarktust.
- Milyenboci?!?!?! Csak nem találkoztál vele?! – hüledeztek.
- Hát, csak egyszer – vonta meg a vállát Tibi. – Tapsikoltam neki kicsit, aztán elment másfelé, énmeg aludtam tovább.
…azzal fogta magát, visszamászott a karámba.
A legények szeme láttára – akik helyben fogytak legalább tíz-tizenöt kilót az idegeskedéstől – halálos nyugalommal szedte össze a sátrát, szépen összehajtogatta, majd a hatalmas karám túlsó sarkában feléje tekintgető bika felé intve aznapra végleg maga mögött hagyta az eseményeket.
…
…
Hogy mi játszódhatott le az éjjel a vérszomjas bika fejében, azt ugye nem tudni. Valószínűleg ösztönösen fél az őrültektől, mint minden jóravaló élőlénye a világnak. Tán ez az egyetlen értelmes magyarázata annak, hogy Tibike miért van még mindig életben.
…az biztos: a négy gulyás azon az estén már nem sztorizgatott arról, hogy ők milyen kemény csávók…
…
Mi pedig Tibikét egy ideig érthető módon csak TiBIKA névvel illettük.
Utoljára kommentelt bejegyzések